kacsa

A mai kép, ígérem szép lesz, de még nem sült meg.

A változatosság kedvéért tanulok, szép idő van, és tanulok.
Épp az információrendszerek a szervezetekben c. tárgy keretében tanulok meg újabb és újabb értelmetlen modelleket.
Érdekes, hogy egy rendszer megtervezése és bevezetése a "laikus" ember számára kb úgy néz ki, hogy
1. felmérjük a jelenlegi igényeket
2. az igényeinkhez modelleket keresünk
3. kiválasztjuk a legjobbat
4. bevezetjük. (és esetleg ellenőrizzük)
Eddig még lenne is értelme. A modell nem ettől lesz modell.
A modell attól lesz modell, ha ebbe az egyszerű és ésszerű struktúrába teszünk még néhány lépést, mondjuk tizenegyet. És akkor
1. ...tudományosan hat,
2. a diák nem tudja megtanulni,
3. és még meg is szivathatjuk vele a diákot, ha esetleg azon frusztrációnkat akarjuk levezetni, amelyet a modell tudományos (értsd komolyabb emberek, akik ismerik az alapmodellt) körökben kivívott sikertelensége miatt érzünk.

Ez a modellek modellezésének általam felvetett elméleti magja. :o)
Így most tanulhatom a vízesésnek és a v-nek nevezett modelleket, amelyek csak abban különböznek, hogy az egyik 6 a másik 14 lépésből áll és az egyiket a lapra balról jobbra lefelé, átlószerűen (vízesés) rajzoljuk, a másikat pedig v-alakban. (Hihhetettlennüll frappáns!)

Itt lesz a mai kép. Nem elméleti-modell lesz, hanem fotómodell. Bár rendkívül morbid módon halott fotómodell, de azért ígérem, szép lesz.