kutyaharapást szőrivel

tartja a mondás.
Nos a tegnapi napom bebizonyította, hogy ez egy tökéletes marhaság.

Tegnap a tegnapelőtti bortól bódultan ébredtem, de egy Balázs által főzött kávé helyrerakott nagyjából. Bementem az egyes számú info tanszékre, ahol a múltkori tanszéki kislány megint ki akart töltetni velem egy kérdőívet. Én viszont már jó előre leszereltem és megmondtam neki, hogy én már töltöttem ki ilyet.
Aztán bementem dolgozni és egész gyorsan végeztem, ezért ellátogattam a Baumaxba. Megnéztem a TV-állványt, szép volt, jó volt, nehéz volt. Nem tudtam volna hazahozni, így kerestem egy eladót, hogy a házhozszállítás felől érdeklődjek. Nem találtam ilyen személyt, így inkább hazaballagtam.

Itthon nagy volt az öröm. Anyu most már hivatalosan is nyugdíjas, és jövő hónapban elvileg már nyugdíjat is kap. (Ez azért nagy szó, mert azt mondták korábban, hogy csak május körül kap, addig semmit. Ugyanakkor nyugdíjelőleget nem akartak neki adni...)

Ezt ünnepeltük meg egy kis pezsgőzéssel. A másnaposságra a pezsgő viszont bombaként hat, és a robbanásban annyira megfájdult a fejem, hogy mozdulni is alig bírtam. Ezért maradt ki a tegnapi blog.
Pedig még hó is esett, amiről biztosan akartam valami okosat írni, de már nem tudom, hogy mit...