Rájasütés és kari

A mai napon levizsgáztam Pszichológia és Kreativitás a Reklámban c. tárgyból. Hál'istennek ez azért nem olyan durva, mint Tsaba vizsgája, de azért mesélhetnék...:o)

Az este 6 órai időpont önmagában is kimerítő volt, így csak vizsga után jutott eszembe leképezni a IV-es előadót, ami ekkorra már tök üres volt sajnos.
Ez látható alant.

Már a tantárgy tanulása közben is elgondolkodtam azon, hogy milyen hihetetlenül nagy mennyiségű felesleges, hogyhogynem blőd információ ér naponta és ragad meg a fejemben. (ld. Röltex Rózsis bejegyzés.)
A mai nap ezt csodálatosan bizonyította.
Ma megtanultam - persze csak elméletben - hogy a ráját először egyik felén aranybarnára kell sütni, majd másik felével lefelé a sütőben 15-20 percig kell még pirítani. Szardellapasztával kiváló.

Csaba a blogjában tegnap előtt ezt írta: "Tomi kifejezésével élve: kari"

Ehhez hozzáfűzném, hogy ez nem az én kifejezésem, sőt tulajdonképpen a jelenségtől, amely ezt a szót (is) szülte kiütést kapok. Ez ellen a legjobb védekezés, ha elkezdi az ember ezeket gyűjteni. ;o)

Íme egynehány hasonlóan idegesítő kifejezés: furi, ari, édi, lusti, bari (fiúbarát), barinő (leánybarát), ismi (ismerkedés), tali (találkozás) valamint a legújabb felfedezésem: a körszaki (értsd: körszakáll)