aaaaaaszta.

Ma jó korán keltem, hogy hazaérjek tízre.
Hazaértem, de Anyu még nem volt készen, pedig úgy volt, hogy tízkor indulunk bútorboltba. Ezen aztán jól össze is vesztünk. Majd elmentünk a bútorboltba, ahol vettünk egy tv-állványt, meg egy számítógépasztalt. A boltban mondtuk, hogy házhozszállítást kérünk, mert Ottóka még mindig nagyon fázik és nem indul. Aztán a boltban mondták, hogy egy asztalért meg egy állványért nem fognak kamiont bérelni, így a boltvezető bácsi zárás után elhozta nekünk a bútorokat.
Az állvánnyal semmi baj nem volt, behozta, betettük, jó volt.
Aztán jött az asztal.
Mondták, hogy lapra szerelt állapotban van, tudtuk, hogy egy fél órát el kell majd tölteni vele... De aztán a fél órából öt és negyedóra lett, mivel a 237 darabból álló(pontosan ennyi!) asztalt egy kicsit bonyolultabb volt összerakni, mint elsőre gondoltuk. A 12-es és a 11-es sorszámú deszkát pl. rendszeresen összekevertük, meg nem mindig tudtuk, hogy a T1, K1, E2, S3 vagy A1 jelzésű csavart tartjuk épp a kezünkben... Mindenesetre a leírás szerint 12 lépésben össze lehet rakni a bútort, de nekünk már az első lépés 6 alpontja közül az első is gondokat okozott. És a német precíziót jellemzi, hogy olyan mint pótcsavar vagy pót-műanyagkütyütüskévelavégén nem létezik, minden pontosan kiszámolt mennyiségben, semmi nem felesleges.

Hullafáradt vagyok, de ím az elkészült mű: