A börtön ablakába soha nem süt be a nap...
Ez a sor jutott ma eszembe és az új szemeszter minden szörnyűségét, meg egyéni fájdalmaimat sikerült ebbe az egyetlen mondatba tömöríteni.
Pedig történt ma jó is, csak azt nem tudom, hogy mi volt az, mikor és kivel történt.
Reggel nyolcra mentem és Eszterrel beszélgettem óra előtt, akinek fájdalmas és ijesztő fogbalesete volt. Aztán jött az új főszakirányos tárgy.
Tematikáját tegnap olvasva komolyan felháborodtam és felkiáltottam, hogy hogy van képük azt írni egy ötödév-második félévi tárgy ismertetőjébe, hogy a tanszék heti 10 óra külön foglalkozást javasol a tárgy elsajátításához.
Ehhez képest elég kellemes volt az óra, a bácsi szimpatikus és úgy tűnt, hogy lehet -el ne kiabáljam - hogy valami értelmeset is fogok tanulni ebből a tárgyból.
Aztán a bátyám hívott, hogy elrontotta a számítógépet. Könyvtár után rohantam haza, aztán két informatikus is azt javasolta, hogy lőjem ki a gépet, aztán meglátom. Megláttam, megjavult.
Délután vissza az egyetemre íbizniszre, amiről persze kiderült, hogy nem az, de azért egy kicsit mégis, a lényeg, hogy nem programozunk és teszt jellegű zh-t írunk.
Közben volt egy fájdalmas csörtém Balázzsal, meg elment az életkedvem (lehet, hogy attól a könyvtől, amiben nincsenek képek? - nem, nem csak.)
Meg csináltam ma egy nagy hülyeséget, nem vagyok rá büszke és nem is tudom, hogy miért tettem. Megrémítem és utálom magam.
Itt egy kép is, csak hogy ne az előző mondattal zárjam:
És ígérem, hogy holnap lesz fuga is.
Pedig történt ma jó is, csak azt nem tudom, hogy mi volt az, mikor és kivel történt.
Reggel nyolcra mentem és Eszterrel beszélgettem óra előtt, akinek fájdalmas és ijesztő fogbalesete volt. Aztán jött az új főszakirányos tárgy.
Tematikáját tegnap olvasva komolyan felháborodtam és felkiáltottam, hogy hogy van képük azt írni egy ötödév-második félévi tárgy ismertetőjébe, hogy a tanszék heti 10 óra külön foglalkozást javasol a tárgy elsajátításához.
Ehhez képest elég kellemes volt az óra, a bácsi szimpatikus és úgy tűnt, hogy lehet -el ne kiabáljam - hogy valami értelmeset is fogok tanulni ebből a tárgyból.
Aztán a bátyám hívott, hogy elrontotta a számítógépet. Könyvtár után rohantam haza, aztán két informatikus is azt javasolta, hogy lőjem ki a gépet, aztán meglátom. Megláttam, megjavult.
Délután vissza az egyetemre íbizniszre, amiről persze kiderült, hogy nem az, de azért egy kicsit mégis, a lényeg, hogy nem programozunk és teszt jellegű zh-t írunk.
Közben volt egy fájdalmas csörtém Balázzsal, meg elment az életkedvem (lehet, hogy attól a könyvtől, amiben nincsenek képek? - nem, nem csak.)
Meg csináltam ma egy nagy hülyeséget, nem vagyok rá büszke és nem is tudom, hogy miért tettem. Megrémítem és utálom magam.
Itt egy kép is, csak hogy ne az előző mondattal zárjam:
És ígérem, hogy holnap lesz fuga is.

3 Comments:
Remélem, már jobban vagy,
Szerintem ne utáld magad, nem hiszem, hogy lenne okod rá, biztos megoldod majd a problémát!
Hé-hé-hé! Nem beszélünk így évkezdéskor. Pláne nem újholdkor. Bármit is tettél, van megbocsátás. De csak akkor, ha te is meg tudsz bocsátani magadnak. Nem feladni, SZERETNI (mindent, az embereket, az életed, a hülye, fanyar helyzeteket)! erre most rá is tüsszentettem, háromszor (ezt döntve akartam, de nem tudom...)
Mellesleg, mit olvasol, amiben nincsenek képek? Csak nem az otthont a világvégén?
Köszi a bíztató szavakat.
Steo:
Nem ilyen egyszerű a dolog. De igyexem.
Bikkfa:
Nem ilyen egyszerű a dolog. De dőlt betűssé tenni egy mondatot: az egyszerű! :p
Azt, meg, hogy mit olvasok ki fog derülni időben, de ha ismerősen cseng a név: Laura Nyro, akkor kitaláltad...:o)
Megjegyzés küldése
<< Home