Gicc
Ma reggel óracsörgésre és életem talán legkülönösebb álmára ébredtem.
Azt álmodtam, hogy egy nagyon nagy uszodában vagyok Gáborral, akinek az álom cselekményében nem jutott túlságosan nagy szerep.
A medence tele vanembergyerekekkel, de tényleg tele, nagyon-nagyon tele. Élnek és hangosak. A medence közepén megpillantom általános iskolai(2-4. oszt) osztályfőnökömet, aki Gyöngyi néni névre hallgatott. Beszédbe elegyedünk és megkérdezi a szakdolgozatom címét, elmondom neki és örömmel konstatálom, hogy ő az első, aki nem kérdez úgy vissza, hogy 'és az mi?'. Majd az Ő szakdolgozata is szóba került, amit a Tanítóképzőn írt, és Nádasdy Ádám (mellesleg az ELTE Angol nyelvi tanszékének vezetője) javította. Nem szerette Ádámot, mert nem volt vele kedves, mivel ő lány volt. :o)
Az álom csúcspontja a szakdolgozat címének közlése volt, a cím: "Metodikai szempontok a gicces képek elemzéséhez"
Gábor láthatóleg nem értette, hogy mi az, hogy gicces. Nekem nyilvánvaló volt, mivel Gyöngyi néni Erdélyből jött egyértelmű, hogy ott a giccsest giccesnek mondják.
(Tehát tanítóképző, Nádasdy és képelemzés.)
Ébredés és magam összeszedése után nekiültem néhány cikket átnyálazni, majd sikerült két oldalt írni a szakdolgozatomhoz, ami valódi áttörést jelent most nekem.:o)
Tessék, mára itt egy 'gicces' szobor:
Azt álmodtam, hogy egy nagyon nagy uszodában vagyok Gáborral, akinek az álom cselekményében nem jutott túlságosan nagy szerep.
A medence tele vanembergyerekekkel, de tényleg tele, nagyon-nagyon tele. Élnek és hangosak. A medence közepén megpillantom általános iskolai(2-4. oszt) osztályfőnökömet, aki Gyöngyi néni névre hallgatott. Beszédbe elegyedünk és megkérdezi a szakdolgozatom címét, elmondom neki és örömmel konstatálom, hogy ő az első, aki nem kérdez úgy vissza, hogy 'és az mi?'. Majd az Ő szakdolgozata is szóba került, amit a Tanítóképzőn írt, és Nádasdy Ádám (mellesleg az ELTE Angol nyelvi tanszékének vezetője) javította. Nem szerette Ádámot, mert nem volt vele kedves, mivel ő lány volt. :o)
Az álom csúcspontja a szakdolgozat címének közlése volt, a cím: "Metodikai szempontok a gicces képek elemzéséhez"
Gábor láthatóleg nem értette, hogy mi az, hogy gicces. Nekem nyilvánvaló volt, mivel Gyöngyi néni Erdélyből jött egyértelmű, hogy ott a giccsest giccesnek mondják.
(Tehát tanítóképző, Nádasdy és képelemzés.)
Ébredés és magam összeszedése után nekiültem néhány cikket átnyálazni, majd sikerült két oldalt írni a szakdolgozatomhoz, ami valódi áttörést jelent most nekem.:o)
Tessék, mára itt egy 'gicces' szobor:
posted by kicsijosh at 2:19 du.
6 Comments:
Érdekes illusztráció, kíváncsi vagyok, hol lehet ilyesmit fotózni.
(Amúgy meg én is a szakdgolgozattal foglalkozom, de még mindig úgy áll, mint a négyes metró. De még nem álmodtam vele.)
Szgény Csaba,
szóval neked is rég kész lenne a szakdolgozatod, ha a Fidesz hiúságból meg nem fúrja? >;-)
Nemértem mija balyotok... Ez a kis szobrocka nadon szép. A háttér különösen jól kiemeli a természetességét. Külön megemlíteném a birkáket, és a gémeskutat.
Ps, télleg ez volt Gyöngyi néni szakdolgozatának címe?
1. Tsaba :
Ilyent a Magyar Csárda nevű hévízi étteremben lehet képezni.
+ Lemaradt, hogy a képet Balázs készítette.
2. Balázs:
Ez itt nem a Polidili fórum. Az az Indexen van. Itten nem FÍRTATJUK (by Peti), hogy miért nem épül a szakdolgozat és nem íródik a metró! ;o)
3. Bikkfa:
Nem, nem tudom, hogy mi volt a Gyöngyi néni szakdolgozatának címe, épp ezért volt csúcs egy ilyen címet álmodni. (Ébredés után írtam fel egy cetlire, hogy el ne felejtsem ezt a zseniális címet.)
A szobor pedig valóban nem giccs, abban az extrém esetben, ha valakinek tetszik.
Balázs: Bárcsak ráfoghatnám valaki(kre), hogy miért nem vagyok még készen, de sajnos, egyedül csak magamat okolhatom. A mai napért is. :) Amúgy, hogy Te fényképezted, külön gratuláció, eddig csak Tomi-fotót láttam.
Tomi: A cetli kifejezetten jó megoldás, hogy az apró részletek megmaradjanak. Amúgy díjazom az őszinte álom-leírásokat, én néha túl szörnyűt (nem szex, mielőtt érdeklődnétek) álmodok ahhoz, hogy a maga egészében leblogoljam.
Szumma: giccset én is szoktam fényképezni, éppen azt a konnotatív értéket keresve, ami kiemeli abból, hogy pusztán giccs legyen. Főleg vidéken látni ilyesmit, meg időseknél (ah, csúnya prekoncepciók!). Minden rosszindulatot félretéve, az emlékezésben segíti őket (ezt már másoktól is hallottam, tehát nem teljesen alaptalan).
(Megindítja az emlékezési cascade-effektust, mint Proust madeline-je.)
Ja, tegnap este rákerestam Nádasdy Ádámra, az egyesület honlapján találtam is tőle novellát, elolvastam, szokatlan volt, de legalább már ennyivel több van bennem.
Megjegyzés küldése
<< Home