Igényes vörösbor

A mai nap alvással kezdődött, aztán meg fáradtan ébredéssel. A tegnapi összeszerelés nagyon kikészített, de maximálisan megérte. :o)
A kelés után rögtön ebédeltem (kihagyva a reggelit), majd elindultam az irodába. Kőbánya-Kispest MÁV és BKV állomáson készült a mai kép, amit már nagyon rég szerettem volna leképezni. Ez a hely egy amolyan véletlenül ittfelejtett épület együttes, amely valószínűleg építése idején elég modern volt és korszerű. Ma nem az. Nekem egy kicsit mégis szép, és szerintem minden csúnyasága ellenére nagyon hiányozna ez a városból. Piros-sárga műanyagcsoda. Szép.

Bementem az irodába, ahol megünnepeltük Balázst és Gergőtől (a közjegyzőjelölt szakjogász kollegától) megtudtam, hogy az élet legszebb pillanata az, amikor hazamegy az ifjú agglegény és egy kis romlott sajt mellé IGÉNYES vörösbort bont. (Az igényes vörösbor egyébként Mozartot hallgat vagy gyakran jár az Operába.)
Aztán hazajövet betértem a buszmegállónkban nyílt ici-pici kávézóba, ahol a tulajdonossal beszélgettem egy kicsit egy kávé mellett. A tulaj akcentussal beszél -és töretlen optimizmusábó ítélve - valószínűleg amerikai. Kávéból tízfélét tart, háromféle pörköléssel, bármely kettőt kívánságra összekeveri és főz belőle valami mennyei fekete lét, sűrűt vagy hígabbat, tejhabosat vagy tejszíneset avgy tejeset. Tart teát és sütit is, de ezek engem nem kötöttek le. Megkínált egy kis dobozból, amiben fehér és fekete látszóleg csokidrazsék voltak. Megkóstoltam és kiderült, hogy csokiba mártott pörkölt kávészemek. Mindenkinek ajánlom kipróbálásra, a nem kávézóknak is, fantasztikus ízű desszert.
Vettem is egy kis zacskóval, és majd odaadom annak a kávészerető fiúnak, aki mostanában nagyon sokat szomorkodik...