Interkontinentális orgazmus

Nem fogok rászokni a kétnapi blogolásra és igyekszem magam rávenni, hogy rendszerszerűbben csináljam. Igyekszem.
Kezdek kicsit magamhoz térni, igazából az elmúlt napokban elég sok dolog történt, csak nem volt hangulatom mindent megszövegezni.

Tegnap Balázzsal arról kezdtünmk beszélgetni, hogy milyen az az őszinte blog.
Mindent le köll benne írni, ami van és fontos. Igenám, de mindent leírni nem lehet, hiszen tudja az ember, hogy olvassák a blogját olyanok, akiket ismer és bizonyos dolgokat talán nem vállal mindenki előtt. Nem feltétlenül azért mert nem meri, mondjuk azért, mert egy-egy esemény önmagában egy mondatot ér, nem többet, ugyanakkor az esemény megértésehz szükséges előzmények és kontextus egy-két órásak lehetnének és mély emberi odafigyelést igényelnének, amelyre a blog keretei nem alkalmasak. Így két dolog marad: úgy blogolni, hogy ne tudja senki, hogy ki vagy vagy az öncenzúra. És egyik sem meríti ki az őszinte blogot.
Másrészt meg vannak nyilván minden blogger életében olyan momentumok, amelyek nem tartanak közérdeklődésre számot.

Szép nap volt Tegnap, esemény és élménydús. A mai napon meglátogattam Lacit, akinél beszélgettünk meg videóztunk, meg ettünk franciasalátát és az órák csak múlTAK és múlTAK és négykor észbekaptunk, hogy ideje indulnom. Lacinak ma remélhetőleg kimerítő estéje lesz, ráférne már. ;o)

Amikor jöttem haza, akkor készítettem az alanti naplementés képet, taste it.



Nem szoktam sűrűn zenét ajánlani, de ma különös aktualitása van az EMIL.RULEZ: Hello tourist c. számának.