In memoriam Ottó
Még tegnap Apu felhívott nap közben, hogy mit szólnék, ha ma reggel lemennénk a közeli Skoda szalonba, hogy megnézzünk egy autót. Ottót beszámítanák jutányosan és ugyan részletre, meg hat év alatt, de új autót bírnánk venni.
Szóval ma reggel korán keltem és az egész család felkészült a lemenésre. Reggel tulajdonképpen már 99%-os valószínűségű volt, hogy ez az utolsó utunk Ottóval.
Ottó nagyon sok bosszúságot okozott, nagyon sok pénzbe került a folyamatos javítgatása, volt vele két balesetem és mégis. Ő volt az első, nagyon megszerettem, megszoktam, tulajdonképpen emberi jellemzőkkel bőven felruháztam/tuk és egy kicsit családtag is lett. Pedig csak egy autó. Igen és mégsem. Olyan, mint mindenki a családban, önfejű, csak akkor megy, ha akar, kicsit öreg, kicsit esik szét.
Nagyon megszerettem, el is búcsúztam ma tőle többször. És kicsit összeszorult a szívem, hisz ő volt az, akivel olyan sok kalandunk volt és olyan jót nyaraltunk kétszer is.
Kicsit olyan is volt, mintha az ember a gyerekét, akinek le van ragasztva a szemüvegének az egyik lencséje, lecserélné egy vadiúj gyerekre, aki mindekét szemével jól lát és kicsit se kancsal.
Valahogy ez volt az érzésem, amikor bemutatkoztunk az új autónak, aki csak jövő pénteken költözik hozzánk. Ő tökéletes, csillog, villog, nincs hibája. Ottó meg ott állt szomorúan a parkolóban a kicsit ferbe bal fényszórójával, a kicsit behorpadt csomagtartójával és a kicsit szétrepedt hűtőrácsával.

Azért persze örülök, hogy lesz autónk, amibe majd nem félek beleülni és van dudája, meg rendesen működő fényszórója. Ottó hiányozni fog, a szép emlékek miatt. Az új autót viszont szeretni fogjuk az új emlékek miatt.:o)
Szóval ma reggel korán keltem és az egész család felkészült a lemenésre. Reggel tulajdonképpen már 99%-os valószínűségű volt, hogy ez az utolsó utunk Ottóval.
Ottó nagyon sok bosszúságot okozott, nagyon sok pénzbe került a folyamatos javítgatása, volt vele két balesetem és mégis. Ő volt az első, nagyon megszerettem, megszoktam, tulajdonképpen emberi jellemzőkkel bőven felruháztam/tuk és egy kicsit családtag is lett. Pedig csak egy autó. Igen és mégsem. Olyan, mint mindenki a családban, önfejű, csak akkor megy, ha akar, kicsit öreg, kicsit esik szét.
Nagyon megszerettem, el is búcsúztam ma tőle többször. És kicsit összeszorult a szívem, hisz ő volt az, akivel olyan sok kalandunk volt és olyan jót nyaraltunk kétszer is.
Kicsit olyan is volt, mintha az ember a gyerekét, akinek le van ragasztva a szemüvegének az egyik lencséje, lecserélné egy vadiúj gyerekre, aki mindekét szemével jól lát és kicsit se kancsal.
Valahogy ez volt az érzésem, amikor bemutatkoztunk az új autónak, aki csak jövő pénteken költözik hozzánk. Ő tökéletes, csillog, villog, nincs hibája. Ottó meg ott állt szomorúan a parkolóban a kicsit ferbe bal fényszórójával, a kicsit behorpadt csomagtartójával és a kicsit szétrepedt hűtőrácsával.

Azért persze örülök, hogy lesz autónk, amibe majd nem félek beleülni és van dudája, meg rendesen működő fényszórója. Ottó hiányozni fog, a szép emlékek miatt. Az új autót viszont szeretni fogjuk az új emlékek miatt.:o)

8 Comments:
Vajon milyen lehet egy ferbe fényszóró? Ti tudjátok?
És te kicsijosh? :op
Kedves írás, nem is akarok hozzátenni. Én is hasonlóan gondolkszom.
Az új autóhoz gratulálok. Jó választás; komoly és szép, ráadásul Fooolcvágen technika. :) Már várom a próbautat...
Adatok?
Bikkfa: a Corsa fényszórója is hasonló alakot vett fel a múlt héten, ezexerint ferbe. De már állítólag kikalapálták. Tomi virtuálisan fejbevág, ha leírom, hogy Opel sose kop el. :))))
Nem is tudom, miért bántjuk...
Olyan gonoszak vagyunk, õ meg szegény nagyon ingerlékeny.
És mint azt ma olvastam egy 2001-es indexes ben, az újmagyar a weben születik. Szóval sztem legyen a nap szava: ferbe.
Ja, muszáj most kommentolnom, egyet, mert ez egy hosszú nap volt. Vesd össze a tegnap reggeli Postommal, és vonj mérleget, ha azóta én most fexem le aludni. :oO Bikkfa elfáradt.
Valaki egyszer megszólt, hogy nem írok kommenteket, pedig lehetne. Nos, íme, here I am. És kommentet írok. Életem első kommentje! :) Szóval bár igen gyerekes, de én is ilyen alkat vagyok. Pl. amikor az új autóról letakarítottuk a havat, és a régire meg jóformán rá se néztünk, csak állt és rozsdásodott szegény... :( Pedig a régi autónk (Wartburg, 2 ütemmel ;)) is olyan, hogy megy persze, ha indulás előtt apukám fél napot szerel rajta. :) De azért akkor is sajnáltam szegényt... Most már rendszám sincs rajta.
ps.: preview-et nyomva látom, hogy "gábor", csak így, kisbetűvel... pedig naggyal írtam. Mindegy, mások ezt direkt csinálják, művészi szabadságból. :)
Elsőként és legfontosabbként üdvözöllek Gábor a kommentolók között.:o)
Nagyon megtisztelő, hogy épp itt, nálam szántad rá magad az első hozzászólásra.
Csaba: Tomi virtuálisan sem vág fejbe senkit. Bikkfa esetében is az történt, hogy beleegyeztem abba, hogy fejbe vágja saját magát. Ha esetleg Te is fejbe akarnád vágni magad, és ehhez a virtuális beleegyezésemet kéred, akkor ez esetben nem járulok hozzá. A fenti idézetet ugyanis bizonyos szempontból kötődik hozzám.:o)
Bikkfától bocsánat a removeolt kommentért, kifejezetten rosszindulatú volt. :o(((
...the sun shines quite well this evening, don't you think? :o)
Ne aggódj, nem volt rosszindulatú, nekem még épp belefért.
Megjegyzés küldése
<< Home