szombat, április 23, 2005

banki baki

Ez volt a leggyakrabban elkövetett gépelési hibám a szakdolgozatomban, vagy ezt vettem észre leggyakrabban hibaként.
Az elmúlt napokban sok minden történt és nagyon sok bosszúságom volt kezdve a szerda reggeli felkeléssel. Ekkor ugyanis egy rokonnéni úgy gondolta, hogy hajnali fél kilenckor el kell hozzánk jönnie, és ebbéli szándékától az sem térítette el, hogy mintegy 10 percig senki nem nyitott neki kaput, ugyanis ketten voltunk itthon Anyuval és mindketten azt gondoltuk, hogy szerda van, végre alhatunk egy kicsit tovább is.
Így pizsamában kimentem és befogtam a Negró nevű ebet, aki viszont ezt nem szerette, úgyhogy fellökött. A nap további része is így telt, apró bosszúságok sorával. Például alaposan átgondoltam, hogy mit kell vinnem az esti órámra, ahol Erikával találkoztam, aki megcsinálja az adóbevallásomat. Miután elindultam, akkor jutott eszembe, hogy tulajdonképp mindent elvittem, csak a kitöltendő papírt nem...
No meg indulás előtt rájöttünk Anyuval, hogy vigyek magammal ebédet. De nem volt itthon semmi, így csináltunk rövid egy óra alatt egy kis paradicsomos-gombás tésztát, azzal a felkiáltással, hogy viszek Balázsnak is, és de jó lesz, lesz neki is ebédje. Indulás után 5 perccel derült ki, hogy Balázs ettől a héttől kezdve mindennapra rendelt kaját...
Aztán az irodában kávét főztem. Az alját azonban rosszul raktam oda, így a lefőtt 6 személyes kávéból négy személynyi a konyha falán, a hűtő oldalán, a pulton és a földön végezte.
Szóval ezen a napon úgy éreztem, hogy semmi sem sikerült.

A szöveg lazítása végett egy kis csütörtöki eper:



A csütörtök reggel egy habilitációs előadással kezdődött, és a listára mindenkinek fel kellett írnia a nevét, aki a teremben volt. Kissé meg is illetődtem, hogy a sok Ph.D. hallgató, Ph.D., CSc. és DSc. közé bekerült az én nevem is, a hallgató megnevezéssel együtt.
Aztán óra után mentem az Astoriára, ahol Anyuval találkoztunk és mentünk eladni a Dohány utcai lakást, azonban az érdeklődő fél annyira nem mutatott érdeklődést a dolog iránt.
Vissza egyetem, szaxem néni, úőjabb szaxem rekord, kb 1,5 perc. Az átírást elfogadta, nyomtathatom.
Aztán hullafáradtan haza és olyan történt, ami ritkán: délután bedőltem az ágyba és aludtam.
Aztán hat előtt pár perccel beültem Bercibe és irány az 5K, amiről csak azért nem írok bővebben, mert a mai nap két Ötkenyeres lánynak fogom elküldeni a blogom címét és egyelőre félek attól, hogy mit fognak szólni ehhez az egészhez...

A péntek fejfájással és Klárival kezdődött, akinek már elég nagy a pocakja, ugyanis az ötödik hónapban van. Kétéves kisfia, Boti, nem mutatott nagy érdeklődést az SPSS nevű programcsomag iránt, amelyet telepítettem és röviden elmagyaráztam néhány dolgot Klárinak avval kapcsolatban.
A vártnál gyorsabban végeztem, így egy rövid nosztalgiakörútra mentem a Mexikói útról a Városligetig sétáltam, majd fel a 74-es trolira.
Elmentüünk az Istvángimnázium mellett is, amelyet láthatóan felújítottak és amelyről valami pozitívat kellett volna mondanom az előző nap Virágnak.
Aztán egyetem és újabb bosszúság. a Tanárnő, akit már egys korábbi postban idéztem újabb fantasztikus érveléstechnikai csavarba és zavarba keveredett. Tavaly már volt egy olyan megjegyzése, miszerint a mi csoportunk (2 fiú, 1 lány) azért kap rossz pontot a prezentációra és a dolgozatra, mert a téma (egy kozmetikai termék kommunikációja) olyan, hogy ahhoz a fiúk nem érthetnek.
Most azonban arra vetemedett, hogy egy csoportot 11+12, azaz 24 (sic!) pontra értékelt, mert súlyos szakmai hibákat vétettek. Nekünk pedig az egyik legalaposabb volt a munkánk, jó volt a prezentációnk, csak kifutottunk az időből (fél uszkve egy perccel léptük túl a 20 perces keretet), úgyhogy mi viszont 24 pontot kaptunk.
Ez annyira feldühített, hogy szóltam is a nőnek, de nem lett belőle semmi. Forrongtam és majdnem felrobbantam először attól, hogy bármennyire is küzdhetek, ennél a nőnél én mindig csak rossz pontot kaphatok, aztán azon, hogy egy szakmailag alkalmatlan tanárnő egyáltalán minek tanít, aztán azon, hogy ezen az egészen dühöngök.
Így Balázsnál az irodában kötöttem ki, ahol kaptam egy kis megnyugtatást, meg egy három példánmyban kinyomtatott szakdolgozatot.:o)
Hazafelé, merthogy ezúttal hozzánk jöttünk haza, betértünk egy boltba Apunak ajándékot venni és mellesleg beszereztünk egy webkamerát, ami elég vicces viszont.
Egy kicsit kocsikáztunk (Balázs vezetett én meg folyton beleszóltam), majd a webkamerával szórakoztunk.
Ma meg ünnepeltünk, meg végre vettünk Balázsnak egy szabadidő ruhát meg egy rövidnadrágot, amit majd itt, nálunk is hordhat. Ez utóbbit fel is avatta, ugyanis a Negró nevű ebet a "fekszik" parancsra akarta nevelni, az állatka azonban jól összeugrálta Balázst. Hozzátehetjük azt is, hogy a Negró nevű eb láthatóan komoly érdeklődést mutatott a "fekszik" parancs tanítása és tanulása iránt, azonban a parancsben foglalt cselekvés végrehajtását mellőzte a mai napon.

Ide jön most még két kép.
Az egyik kifejezetten Csabának készült, a másik viszont Bikkfát, Steo-t és Gábort illeti azzal a kiegészítéssel, hogy tudtátok, hogy Pesten is van Babilon??? ;o)



12 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Íme, beköszön az egyik 5K-es lány, aki azt szólja, hogy nagyon szép a blogod (tartalmilag meg esztétikailag), és különösen teccik a sok gyönyörű kép, amiből a legelsőt (decemberit) be is tettem a gépbe háttérnek -ha nem baj-. A többit majd e-mailben.
U.i.: hogy melyik vagyok a két 5K-esből, azt nem mondom meg, hogy jelezzem sértett hiúságomat, amiért ketten vagyunk. ;o))
Persze, ezt nem kell komolyan venni...

12:34 de.  
Blogger Balázs said...

Ez az előző beszólás nagyon Linásra sikeredett, de persze tévedhetek. :-)

Naszóval. A szakdolgozat csak EGY példányban lett kinyomtatva, a másik kettő fénymásolat. És kimaradt a történetből, hogy egy egész közjegyzői iroda teljes számítógépparkját sikerült több ízben lefagyasztani az online bankolás rejtelmeivel, míg végül a rendszergazdink átbűvészkedte magához Szombathelyre a fájlt a szerverről, visszarakta – és akkor már nyomtatható volt.

A Negró nevű eb nagyon értelmesen tud nézni az "Ül!" parancsra, és ugyanolyan értelmesen a "Fexik!" parancsra is. Az "ugyanolyan" nemcsak az értelmességre vonatkozik, hanem a válaszra is. Aszondom: "Fexik!", ő meg intelligensen bámulva ül tovább. De azért nem igaz, hogy nem feküdt: számos alkalommal sikerült elgáncsolnom, és mind a 84 kilómmal rátehénkednem. Ilyen esetekben igenis lefeküdt. Kérdéses azonban, hogy fölfedezett-e bármilyen összefüggést a parancs és a kényszerfekvés között. Illetve egy fenét kérdéses. :-/

3:12 de.  
Anonymous Névtelen said...

Talált! :o)

3:39 de.  
Blogger Bikkfa said...

Ed-didaktikából még érdemes fejlesztened magad. :o)

Mi tlehet tudni a Babilonról? Mármint a pestirõl. Mi ez étterem? Más?

4:12 de.  
Blogger Tsaba said...

A bejegyzésedből az derül ki, hogy NAGYON fáradt vagy. Nem lehetne kivenned egy hét szünetet, aktív pihenéssel...? Including kutyaiskola, ahol megtanuljátok, hogyan nem löki fel a kuty a gazdit? A kávérobbanás se lehetett semmi, remélem, azért nem égetted meg magad!

A Mexikói út - Városliget séta biztos nagyon szép lehetett. Nekem egyik alaphely, főleg, ha egy bizonyos lányismerősömtől jövök haza estefelé (szüken a v1-v3 átszállás, kis kerülővel). A Gimnáziumról pozitívat mondani elég nagy feladat, ámde csöppet sem lehetetlen: Cilla füstölője irodalomóra előtt, a kidekorált szekrény, a mogyoróskai osztálykirándulás...

A webkamera meg érdekelne. Van URL-je? Meg termékismertető weblapja a gyártó/forgalmazó oldalán? Hogyan kellett beállítani? Hiszen félig-meddig geek vagyok...

Az epres fotó eléggé barokkosra sikeredett. Találó volt a márványpultra helyezni a témát, kiemeli a tányér cirádáit. Az eprek pedig egyszerűen szépek, főleg, ha nem jut eszünkbe a szlovák elnevezésük.

Köszi a metrós képet. Normál nézőpontból nem derül ki, hogy már ennyire elkoszolódott és minek van a két vágány között is megállás helyét jelző gerenda... Ahogy ránézek a bal (a képen jobb) peron végére, eszembe jut Vizipók 2000. májusi balesete a próbavágány végénél... (a www.publictransport.hu-n van róla pár kép)

Először nyelviskolának gondoltam ezt a Babilon nevű helyet, de az alanyi kör taxatív megjelölése mást sejtet... :)

10:44 de.  
Blogger kicsijosh said...

Hűű, mennyik komment.

Szia Lina! Te itt? :-O :o)))
A képe berakása háttérnek nagyon megtisztelő, eleddig egy ember tett ilyent, és akkor is nagyon büszke voltam.
Ha kell, akkor el tudom neked küldeni az említett képet jobb-szebb-nagyobb változatban.

5:09 du.  
Blogger kicsijosh said...

Bikkfa:

Azt lehet tudni a Babilonról, hogy egy pesti bérház belső udvarában van.:o)

5:10 du.  
Blogger kicsijosh said...

Tsaba:

Nem kellett nagyon installálni, tisztára plágendplély az egész, url-je nincs, de msn-el műxik. Gondolom, hogy lehet hozzá url-t is passzintani...:o)

Egyébként meg itt a hivatalos hómpédzse.

5:13 du.  
Blogger Steoboy said...

A Babilon, ha jól emlékszem, még egy játéknak is a neve, kis gömböcskéket, meg pálcikákat köllött összerakni.

6:28 du.  
Anonymous Névtelen said...

Tíz!

9:38 du.  
Anonymous Névtelen said...

Hát, egy kicsit linásan érzem magam (sértetten), hogy ketten vagyunk... :)
És főleg, hogy én csak ma kaptam meg a címet. :(
Nekem is teccik az oldal. Mikor fogsz írni a csütörtökről többet?
(A képeket nem tudom megnézni. :()

12:01 du.  
Anonymous Névtelen said...

Ki vagy, kedves riválisom, fedd fel kiléted! :))
Addig is megelőlegezett puszi, így, félig ismeretlenül.
Lina

12:38 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home

Powered by Blogger

Site Meter

Alanti fontos linkek

Birtalanok

Balázs blogja

Bikkfa blogja

T§aba blogja

Endogenopiat blogja

Gábor blogja

Peti bétatesztreviewos oldala

Lark's Mindcircus

Րzen

Olyan vagyok, mint

Steo blogja

U