Pöttöm Tomi és Róth Berci kalandjai
Tegnap végre bemutatkozott az új autó. Azt mondta, hogy a becsületes neve Berci. (Nekem csak ennyit mondott. Balázsnak viszont elárulta a családi nevét is. lásd fent)
A mai nap azzal kezdődött, hogy beteljesült az egyik próféciám.
Na jó, ez így elég fellengzősen hangzik, tulajdonképp annyi történt, hogy Maci kutya átjött hozzánk egy kis időre. A két kutya azonban nem ölte meg egymást, sőt egész jól összebarátkoztak és békésen, farokcsóválva játszottak a kert végében, mint két igazán jó kiskutya. (Aztán telefon a szomszédnak, meg Maci visszacsalogatása, meg annak nyilvánvalóvá válása, hogy Macinak ez a második átszökése, bár mi az előzőről nem tudtunk.)
Anyuval ma elmentünk öltönyt venni az öltönyházba. Előtte a térkép gyors átfutása, majd rövid konzultáció Csabával a helyesen kiválasztott útvonalról, megérkezés majd körülnézés.
Az eladólány kedves volt, de rém töketlen. (Talán nem véletlenül.)
Szóval a végére már majdnem odáig jutottunk, hogy én adtam el neki öltönyöket...
Öltönyvásárlás közben újra szembesültem a ténnyel, hogy nagyon nagyon pici vagyok, ún. pöttöm. Ugyanis az én méretem az olyan, hogy vesszük a legkisebb méretet és aztán felhajtunk, beveszünk meg feltűrünk belőle pár centit és akkor övvel esetleg még rajtam is marad. búúú
A nagyobbik gond az volt, hogy a fent említett méretből csak egyféle volt, s bár az is nagyon szép volt, önmagában a választás lehetősége nem adatott meg nekem.
Mindenesetre megvettük és jövő keddre felhajtják.
(Az öltöny ára borsos volt, de lényegesen borstalanabb, mint akárhol máshol.)
Az ingek és nyakkendők viszont rémesen drágák voltak, egy ing - egy nyakkendő kb 20 e forint lett volna. (Ráadásul hozzátenném, hogy az én méretemben nem is volt.)
Ehelyett továbbálltunk és az Árkádban benéztünk a szíendéjbe, ahol 3 nyakkendő, két ing volt kb fele annyi, mint az előző helyen az 1-1 kombináció.
Most értünk haza és jól esett kocsival menni-jönni, mint az igazi nagyfiúk. Pöttömségem ellenére ma én is kicsit nagyfiúnak érezhettem magam így.
A mai nap azzal kezdődött, hogy beteljesült az egyik próféciám.
Na jó, ez így elég fellengzősen hangzik, tulajdonképp annyi történt, hogy Maci kutya átjött hozzánk egy kis időre. A két kutya azonban nem ölte meg egymást, sőt egész jól összebarátkoztak és békésen, farokcsóválva játszottak a kert végében, mint két igazán jó kiskutya. (Aztán telefon a szomszédnak, meg Maci visszacsalogatása, meg annak nyilvánvalóvá válása, hogy Macinak ez a második átszökése, bár mi az előzőről nem tudtunk.)
Anyuval ma elmentünk öltönyt venni az öltönyházba. Előtte a térkép gyors átfutása, majd rövid konzultáció Csabával a helyesen kiválasztott útvonalról, megérkezés majd körülnézés.
Az eladólány kedves volt, de rém töketlen. (Talán nem véletlenül.)
Szóval a végére már majdnem odáig jutottunk, hogy én adtam el neki öltönyöket...
Öltönyvásárlás közben újra szembesültem a ténnyel, hogy nagyon nagyon pici vagyok, ún. pöttöm. Ugyanis az én méretem az olyan, hogy vesszük a legkisebb méretet és aztán felhajtunk, beveszünk meg feltűrünk belőle pár centit és akkor övvel esetleg még rajtam is marad. búúú
A nagyobbik gond az volt, hogy a fent említett méretből csak egyféle volt, s bár az is nagyon szép volt, önmagában a választás lehetősége nem adatott meg nekem.
Mindenesetre megvettük és jövő keddre felhajtják.
(Az öltöny ára borsos volt, de lényegesen borstalanabb, mint akárhol máshol.)
Az ingek és nyakkendők viszont rémesen drágák voltak, egy ing - egy nyakkendő kb 20 e forint lett volna. (Ráadásul hozzátenném, hogy az én méretemben nem is volt.)
Ehelyett továbbálltunk és az Árkádban benéztünk a szíendéjbe, ahol 3 nyakkendő, két ing volt kb fele annyi, mint az előző helyen az 1-1 kombináció.
Most értünk haza és jól esett kocsival menni-jönni, mint az igazi nagyfiúk. Pöttömségem ellenére ma én is kicsit nagyfiúnak érezhettem magam így.
posted by kicsijosh at 3:20 du.
1 Comments:
Amikor felhívtál, nem említhettem, de most halkan bekommentelem, hogy egy kedves hölgyismerősömnél voltam éppen, együtt töltöttük a délelőttöt és a kora délutánt... :))))
Remélem, az öltöny, ahogy kész lesz, jól fog állni és sok kellemes dologra fogod használni... És tudom, hol készült a fénykép... :)
Szokatlan ez az autónak való névadás. Bárcsak olyan világban élhetnék, ahol én is. De a környezetemben ezt senki sem tolerálja, már rég el is fogadtam, hogy nincs is rá szükség... Példának okáért ma délelőtt Kittinek meséltem a Kockásfülű Nyulamról és nem értette.
Megjegyzés küldése
<< Home