Bográcsolás

Ma sikerült beszereznem egy karórát, amely pótolja azt a karórát, amely egy hónapja fogta magát és eltört. Olyan helyen tört le egy pici pöcök róla, ahol nem lehet segíteni rajta.
Az új óra viszont csillog-villog és szép és tetszik és ráadásul pont jó a csuklómra. Ez utóbbi tulajdonságát egyébként az órásbácsinak köszönhetem, aki majdnem fél órát pepecselt vele, míg a csuklómra tudta igazítani.

Ma családilag csaptunk egy kerti pörköltfőzést, ami igen jóra sikeredett és egészen jó volt, hogy a kert végében található diófa a főzés végére épp akkorára nőtt, hogy mind aláfértünk és kellemes árnyékban költöttük el az ebédet. Ebéd után Anyuval agyoncsaptuk a zsírokat(by Steo), azaz ittunk egy kis vörösbort.

Aztán egy kicsit kifeküdtem a napra és sikeresen leégett a vállam és az orrom és holnapra nagyon fog fájni, de legalább nem vagyok annyira sápadt.

Ma sem tanultam, pedig a csütörtöki vizsgám időpontja egyre közelebb van és elég sokat kellene rá tanulnom, valamint nem az utolsó vizsgámat kellene elszúrnom. Holnaptól teljes gőz.

Ma történt ám valami szomorú is. Találtam egy kismadarat, aki kiesett a fészekből és sajnos meghalt. :,o( Eltemettem.
És közben arra gondoltam, hogy mindig élvezem a kismadarak csiripelését, minden reggel úgy szürcsölöm a kávémat, hogy közben nézem, hogy mennyi madár repked, ugrál, figyel és beszélget a kertben. Folyton örömmel tölt el ezeknek a csodálatos kis lényeknek a hangja és soha nem gondolok bele, hogy velük is történhetnek rossz és szomorú dolgok.