néha sok és nehéz
A tegnapi bejegyzés azért sikerült olyanra, amilyen, mert eltűnt a blog és így lehetett csak előcsalogatni. (Azóta persze kaptam tippet Csabától, hogy máskor mitéshogyan.)
Azon gondolkodom, hogy a blogírásnak úgy kellene lennie, hogy gyakrabban írok. Mert az úgy nem oké, hogy most akkor megint az van, hogy van ugye 5 nap kihagyás.
Pedig minden nap történt valami olyan, ami rögzítésre érdemes.
Persze azért az is igaz, hogy főként időhiányra hivatkozom önmagam előtt.
És most csak azért se írom le, hogy mi történt részletesen az elmúlt napokban. Mert visszaidézni már nem tudom, csak naptárral. :o(
Pedig szerdán erre a látványra ébredtem, ami asszem bőségesen kimeríti az általam bevezetett GICC fogalmát:

És vezettem is sokat és jó is volt, meg száguldoztam is, de erről pssszt!, meg nem féltem Balázs mellett, amikor ő vezetett mert kezd egyre ügyesebb lenni.
És az ő blogjában gyakorlatilag mindent leírt, ami velem is történt. És megtudtam, hogy Viki hol él, és jól körülnéztem. És megbeszéltük Mariettával, hogy majd barátkozunk mi ketten. (SIC!)
Ja és persze ballagtunk is és összebarátkoztam a roppant idegesítő, de annál kedvesebb és jóindulatúbb Bencével, aki hétéves kora ellenére kb akkora praclikkal bír, mint én. (Az ereje se sokkal kisebb.) És olyan jó volt Balázst is látni, amikor hátára vette Bencét és csikizte, meg mulattatta.:o)

És életemben először voltam ósánban(madaras tecsó), amelynek a méretei zavarba ejtettek igazán.
Ettem fűszervajas csigát is és mielőtt megkóstoltam volna el is határoztam, hogy majd jól becserkészem a kertünkben szaladgáló és ficánkoló éti csigákat és hamm megeszem. Aztán viszont úgy döntöttem, hogy a kertünkben békében és bájos fűszálrágcsálásban eltöltött csiganapokat és heteket nem én akarom véres kézzel megszakítani és inkább hagyom, hadd legelésszenek. (Szerencséjük, hogy nem ízlett a fűszervajas csigabiga.)
És ötödik lettem a tdkn, meg kaptam ötöst jogból, de ezek meg iolyan nem ideillőek lettek, hogy inkább el se olvassa senki.
Azon gondolkodom, hogy a blogírásnak úgy kellene lennie, hogy gyakrabban írok. Mert az úgy nem oké, hogy most akkor megint az van, hogy van ugye 5 nap kihagyás.
Pedig minden nap történt valami olyan, ami rögzítésre érdemes.
Persze azért az is igaz, hogy főként időhiányra hivatkozom önmagam előtt.
És most csak azért se írom le, hogy mi történt részletesen az elmúlt napokban. Mert visszaidézni már nem tudom, csak naptárral. :o(
Pedig szerdán erre a látványra ébredtem, ami asszem bőségesen kimeríti az általam bevezetett GICC fogalmát:

És vezettem is sokat és jó is volt, meg száguldoztam is, de erről pssszt!, meg nem féltem Balázs mellett, amikor ő vezetett mert kezd egyre ügyesebb lenni.
És az ő blogjában gyakorlatilag mindent leírt, ami velem is történt. És megtudtam, hogy Viki hol él, és jól körülnéztem. És megbeszéltük Mariettával, hogy majd barátkozunk mi ketten. (SIC!)
Ja és persze ballagtunk is és összebarátkoztam a roppant idegesítő, de annál kedvesebb és jóindulatúbb Bencével, aki hétéves kora ellenére kb akkora praclikkal bír, mint én. (Az ereje se sokkal kisebb.) És olyan jó volt Balázst is látni, amikor hátára vette Bencét és csikizte, meg mulattatta.:o)

És életemben először voltam ósánban(madaras tecsó), amelynek a méretei zavarba ejtettek igazán.
Ettem fűszervajas csigát is és mielőtt megkóstoltam volna el is határoztam, hogy majd jól becserkészem a kertünkben szaladgáló és ficánkoló éti csigákat és hamm megeszem. Aztán viszont úgy döntöttem, hogy a kertünkben békében és bájos fűszálrágcsálásban eltöltött csiganapokat és heteket nem én akarom véres kézzel megszakítani és inkább hagyom, hadd legelésszenek. (Szerencséjük, hogy nem ízlett a fűszervajas csigabiga.)
És ötödik lettem a tdkn, meg kaptam ötöst jogból, de ezek meg iolyan nem ideillőek lettek, hogy inkább el se olvassa senki.

4 Comments:
Először is gratulálok az eredményekhez! A tdk-ról még van valami fogalmam, de vajon mit jelenthet a jog?
A ballagásos kép nagyon hatásos. Igazi békebeli. Most néztem a Good Bye Lenin-t, még abban is megállná a helyét, talán a régi épület teszi, talán az ünneplő ruhák.
A kacsás ropitartó, márványon, tényleg nagyon gicc. De az ilyesmi remekül hozzá tud nőni az ember szívéhez, (főleg ha vidéken él és elmúlt hatvan). Nekünk is van egy velencei hóeséses rázóüveg, a Rialtóval meg billegő gondolával és szeretem is, talán azért, mert szimbólum (is).
Azért inkább elolvastam és inkább gratulálok, mert inkább megérdemled:-)
Ts: Elárulom, hogy az a bizonyos eszköz/tárgy egy fogpiszkáló-tartó, és a két műanyagréteg között kétfázisú folyadék található. Víz, meg kék lé. A két fázis nem vegyül, határán épp akkora sűrűségű 6 darab műanyagkacsa lebeg, hogy le ne süllyedjenek ill. fel ne emelkedjenek.
Na ehhez mitszólsz?
A kétfázisú dolog nem jött le elsőnek, mert ebből a szögből az egész kéknek látszik, de ha jobban megnézem, tényleg. A halakkal együtt már nagyon üt.
Az én művészet-koncepciómban van helye a gicc(s)nek, nem akarom sznob módon letagadni; sztem "érzelmi emlékezést elősegítő ojjektum". Ajánlott olvasmány: Tom Wolfe A kandírozott mandarinzselészínű áramvonal c. könyve és Zsigmond Dezső Nem akarják irigyelni a holtakat c. filmje! :-P
Megjegyzés küldése
<< Home