"a pékek mindig frissen sütik a ropogós elzászi perecet"
- olyan gyönyörűen értelmetlen ez a mondat és olyan nagyon megtetszett, hogy miután ráleltem, rögtön arra gondoltam, hogy ezt a mondatot beírom ide.
A szombati nap korai Cecília-elémenéssel indult. Valamivel kettő után parkoltun le a Nagykörúton, ahol felvettük Cecíliát és aztán Balázs egészen Nagytétényig vezetett, ahol betértünk a 'Betérő a Sekrestyéshez' vendégfogadóba.:o)
Ebédeltünk egy kellemest, majd kissé késésben, de visszamentünk Balázshoz, ahol leparkoltuk Bercikét, majd onnan irány kettesben Cecíliával az osztálytalálkozó.
Hihetetlen fejfájásom volt. (2 quarelin + 2 kávé után is valósággal szétrepedt)
Az ötödik (nem mellesleg az első) érettségi-találkozónk döcögősen indult és tulajdonképpen meglehetősen eseménytelenül alakult.
Kicsit beszélgettem mindenkivel (talán két embert leszámítva) és kicsit meg is lepődtem, hogy mennyire semmi közöm nincs már néhányukhoz.
Volt persze néhány ember, akivel az elbájolgáson túl tudtunk jutni és tudtunk valódi beszélgetést folytatni.
Érdekes volt látni, hogy öt év alatt mennyit változott néhány ember tekintete, biztos vagyok benne, hogy minden ilyen tekintet mögött szomorú történet lehet. Sajnálatos volt, hogy néhány ember még mindig nem érett, néhányan masszív önismereti válságban vannak.
És jó volt, hogy valóban őszintén tudtam azt mondani, hogy velem minden rendben, nagyon boldog vagyok, elégedett vagyok a magánéletem és az egyéb tevéjkenységeim alakulásával.
Ha sokat sírok is néha és nyafogok, meg panaszkodom, akkor is tudom, hogy jó nekem.:o)
Az osztálytalálkozó után séta a várba, majd nyugodt napfelkelte-megtekintés következett. Ide már csak öten-hatan jutottunk el. Így is jó volt. Így volt jó.
(7-re értem Balázshoz és olyan jó volt hozzá hazamenni.)
A szombati nap korai Cecília-elémenéssel indult. Valamivel kettő után parkoltun le a Nagykörúton, ahol felvettük Cecíliát és aztán Balázs egészen Nagytétényig vezetett, ahol betértünk a 'Betérő a Sekrestyéshez' vendégfogadóba.:o)
Ebédeltünk egy kellemest, majd kissé késésben, de visszamentünk Balázshoz, ahol leparkoltuk Bercikét, majd onnan irány kettesben Cecíliával az osztálytalálkozó.
Hihetetlen fejfájásom volt. (2 quarelin + 2 kávé után is valósággal szétrepedt)
Az ötödik (nem mellesleg az első) érettségi-találkozónk döcögősen indult és tulajdonképpen meglehetősen eseménytelenül alakult.
Kicsit beszélgettem mindenkivel (talán két embert leszámítva) és kicsit meg is lepődtem, hogy mennyire semmi közöm nincs már néhányukhoz.
Volt persze néhány ember, akivel az elbájolgáson túl tudtunk jutni és tudtunk valódi beszélgetést folytatni.
Érdekes volt látni, hogy öt év alatt mennyit változott néhány ember tekintete, biztos vagyok benne, hogy minden ilyen tekintet mögött szomorú történet lehet. Sajnálatos volt, hogy néhány ember még mindig nem érett, néhányan masszív önismereti válságban vannak.
És jó volt, hogy valóban őszintén tudtam azt mondani, hogy velem minden rendben, nagyon boldog vagyok, elégedett vagyok a magánéletem és az egyéb tevéjkenységeim alakulásával.
Ha sokat sírok is néha és nyafogok, meg panaszkodom, akkor is tudom, hogy jó nekem.:o)
Az osztálytalálkozó után séta a várba, majd nyugodt napfelkelte-megtekintés következett. Ide már csak öten-hatan jutottunk el. Így is jó volt. Így volt jó.
(7-re értem Balázshoz és olyan jó volt hozzá hazamenni.)
posted by kicsijosh at 8:12 du.
4 Comments:
:'o)
Remélem, hogy azóta már elmúlt a fejfájásod és kipihented magad. És hogy nem volt nagyon fárasztó hazagurulni Bercivel, quasi-másnaposan.
Érdekes, amit írsz egyesek tekintetéről. Vannak sejtéseim. Jó, hogy ilyesmit is észreveszel. És tényleg, aki a saját problémáival van elfoglalva, még ha vannak is hasonló intuíciói, igyekszik hárítani, vagy legalábbis magamon ezt éreztem.
A képekkel kapcsolatban az az érdekes, hogy jelen voltam, amikor készültek. Próbálok visszaemlékezni a tényleges fényviszonyokra - hiába, máshogy oszlanak el a fények, mint amit az emberi szem lát. Nagyon szépek, a legtöbb képeslapon nem sikerülnek ilyen jól ezek a témák.
Közös ismerősünk Berci mit szól hozzá, hogy az autó a névrokona?
:-))
A pékek már majdnem egy hete mindig frissen sütik a ropogós elzászi perecet...
Megjegyzés küldése
<< Home