rendes évi pihenőnap.:o)

Tegnap újabb temetőzés, majd lakásszentelő. Ez utóbbi egész jó volt, sokan voltunk, jól éreztem magam. Aztán autókázás, a tegnapi napon a városban összesen majd 100 km, keresztbe-hosszába... Ki is fáradtam.

A mai nap bekövetkezett szép időnek köszönhetően én is kicsit jobban vagyok.
Ez az a nap, amikor azt terveztem, hogy kipihenem az előző másfél hónap nem alvásait és időre felkeléseit. Jelentem: részben sikerült.
Reggel nem túl kései felébredés, könnyű reggeli, kávé a teraszon... indul a nap.
Könnyed csetelés két emberrel, viccelődés, jókedv, mókázás.
Aztán egy kisebbfajta tragédia, de nem olyan vészes. Történt ugyanis, hogy bejutottam (elvileg, de lehet, hogy mégse???) a TDK szóbelire, ami alapesetben nyilván örömre kellene, hogy fakasszon. Azonban én a TDK-n azért indultam, hogy induljak (justforfun), nem azért, hogy továbbjussak. Így amúgy is sűrű életem egy 20 perces előadással és a reá való készüléssel bővül, amellett, hogy ez az előadás speciel egy vizsgámmal épp egyidőbe esik...
Mindegy. Csak azért sem adtam át magam a bosszankodásnak és az sem izgat, hogy a csoportos munkákkal se haladtam, kb. 5 sort írtam hozzá. Ma pihentem.

Ebéd után gondoltam egyet: tanuljunk valami értelmeset a Negró nevű ebtől. A Negró nevű eb mostanában azt csinálja (ez a legújabb hobbija), hogy fetreng a fűben. Nem egyszerűen elnyúlik, hanem fetreng, hempereg, csóvál, örül, csontot rág hanyatt fekve.
Szóval elhatároztam, hogy én is ezt fogom csinálni, persze gumicsont nélkül. Meg hempergés nélkül. Szóval kifeküdtem a fűre egy pokrócra és elkezdtem olvasni. Ez utóbbi tevékenységemnek az vetett véget, hogy ragadt le a szemem.
Szóval feküdtem, hol hason, hol háton, a lábam, meg a kezeim a fűben nyakig. (Szép képzavar!)
Jó volt, majdnem egészen.
A Negró nevű eb először a mutatványomat nem értette, nézett csodálkozva. Aztán rájött. Rájött, hogy én nyilván neki hoztam azt a szép színes pokrócot, hogy rámászhasson és nyilván azért feküdtem a napra, mert játszani akartam. Ezt a meggyőződését úgy adta értésemre, hogy amikor már azt hittem: biztonságban vagyok tőle, megjelent a labdájával vagy a csontjával a szájában és elkezdte nyalogatni vagy harapdálni a kezemet vagy a lábamat. Ezenkívül ráállt a hasamram, hátamra, lábamra.
Én meg folyton elzavartam. Egyszer viszont alaposan megelégeltem a dolgot és akkor kapott egy pofont. Megértette. Meg is sértődött rajta.
Én meg tovább sütettem a hasam és bármikor kinyitottam a szemem az a sértett sötét szempár nézett rám vádlóan.
Kb 5 perc múlva feladtam, láttam, hogy esélytelen. Úgyhogy játszottam vele és mindketten jobban éreztük magunkat tőle.

Aztán vacsoráztam, majd Klári hívott. Segítettem neki egy kicsit SPSS ügyben, merthogy pszichológushallgató, sőőt Endogénópiát évfolyamtársa, de nem ismerik egymást...
Szóval segítés után beszélgetés, beszélgetés közben a szó arra terelődött, hogy majd pár év múlva, amikor nekem gyerekeim lesznek... És ekkor úgy gondoltam, hogy na azért ez már tarthatatlan így, úgyhogy könnyed coming out következett, amit Klári igen jól fogadott, kérdezett, válaszoltam, örültünk.

Aztán meg meglocsoltam a kerti virágoat és most épp jóféle vörösbort kortyolgatok...
Szóval a mai nap jó. Jól vagyok. :o)