utlosó óra

Tegnap megtörtént az utolsó egyetemi órám. Most már csak egy vizsga, meg egy komplex vizsga, meg egy diplomavédés van hátra és diplomás embör leszek.

Tulajdonképpen a tegnapi órám dögunalom volt, mégis utána megkértem a nénit (ez ama bizonyos januári vizsgás néni), hogy hagy fényképezzem le. Készséggel megengedte, hozzátéve olyan álmódon, hogy "nem is vagyok úgy öltözve".
Mintha az segítene.

Nem tudja, hogy mi lesz a képével, egyelőre még én sem, viszont elég kedves arcú lett, ahhoz képest, hogy nem tartom sokra, egész tisztességes képet csináltam róla.

Mindegy. Ez nem is fontos.

Az viszont fontos, hogy tegnap kaptam egy jól irányzott szerelmi vallomást és meglátogattuk Orsit és Jankát a kórházban.
Janka mindössze másfél napos volt akkor, tegnap délután. Ma már két és fél napos és ez így megy tovább. (holnap délután pl. három és fél napos lesz.)
Én ezelőtt soha nem láttam ilyen pici embert. Olyan kicsi és törékeny és olyan félelmetesen nagy felelősség egy ilyen kicsiny és ártatlan lényre vigyázni. Pillanatnyilag el nem tudom képzelni, hogy valaha is ekkora felelősséget vállaljak.

Ehelyett inkább beszereztünk Anyuval egy fuksziát: