az élet olyan mint a motor...
és ezt tegnap kicsit túlontúl jól sikerült bebizonyítanom.
Azúgy volt, hogy délelőtt egyetemen keresztül hazajöttem Balázstól, és út közben találkoztam Icával, Krtisztával és Attilával.
Az előbbi kettővel jót beszélgettem, az utóbbiba meg szerelmes voltam egyszer nagyon-nagyon régen. Lakitelek-Tőserdőn táboroztam vele úgy 13(?) évvel ezelőtt.
Hazajövetelkor megtudtam, hogy el van várva tőlem, hogy kitakarítsam a szobámat, így nekikezdtem rendet rakni.
Aztán Balázzsal, Csabával, Gáborral és Petivel (abcsorrend) ellátogattunk a szőrviliemsz nevű helyre, ahol találkoztunk az Indiánnal, aki egyszer rendkívül kedvesen támogatott engem egy ajtón keresztül, tartotta bennem a lelket. :o)
A hozzá kapcsolódó emlék többi része nem kellemes, és tegnap óta meg kell állapítanom róla, hogy az Indián rossz ómen.
A fenti helyen hagyott írtózatos összeg után egy hirtelen ötlettől vezérelve ötösben elmentünk Balázshoz, ahol tovább folytattuk az italozást.
Újra és újra meg kell állapítanom magamról, hogy nem bírom az alkoholt. (Ekkora mennyiségben legalábbis már nem.):o)
Az este számomra három körül fejeződött be hiperventillálással, majd megnyugtató szuszogással.
A reggel háromszor kezdődött.
Először 9-kor, amikor Balázs kelt én viszont nagyon nem tudtam kelni.
Másodszor 11-kor, amikor felkeltem és kis idő múltán megállapítottam, hogy nekem még nem kellett volna felkelnem és ma nem megyek dolgozni.
Harmadszor 2-kor, amikor úgy éreztem, hogy most már menni fog. Felkeltem, reggeliztem, kávéztam, zuhanyoztam, izotóniás pezsitablit (sic!) kortyoltam, és a tegnap este maradványait tűntettem el.
Közben szégyelltem magam a tegnap este miatt, aztán hazabuszoztam és rájöttem, hogy nem is történt semmi baj.
Vikivel hétfőn beszélgettem és azt mondtam neki, hogy kell valaminek történnie ahhoz, hogy elmúljon a fásultságom. Asszem a tegnap este kellett. Újra úgy érzem, hogy van helyem a világban, és fontos élnem, akkor is, ha nem tudom, hogy pontosan mi célból vagyok. És tulajdonképpen egész vicces, hogy egy alapos másnaposság kellett ahhoz, hogy ezt felismerjem.
Azúgy volt, hogy délelőtt egyetemen keresztül hazajöttem Balázstól, és út közben találkoztam Icával, Krtisztával és Attilával.
Az előbbi kettővel jót beszélgettem, az utóbbiba meg szerelmes voltam egyszer nagyon-nagyon régen. Lakitelek-Tőserdőn táboroztam vele úgy 13(?) évvel ezelőtt.
Hazajövetelkor megtudtam, hogy el van várva tőlem, hogy kitakarítsam a szobámat, így nekikezdtem rendet rakni.
Aztán Balázzsal, Csabával, Gáborral és Petivel (abcsorrend) ellátogattunk a szőrviliemsz nevű helyre, ahol találkoztunk az Indiánnal, aki egyszer rendkívül kedvesen támogatott engem egy ajtón keresztül, tartotta bennem a lelket. :o)
A hozzá kapcsolódó emlék többi része nem kellemes, és tegnap óta meg kell állapítanom róla, hogy az Indián rossz ómen.
A fenti helyen hagyott írtózatos összeg után egy hirtelen ötlettől vezérelve ötösben elmentünk Balázshoz, ahol tovább folytattuk az italozást.
Újra és újra meg kell állapítanom magamról, hogy nem bírom az alkoholt. (Ekkora mennyiségben legalábbis már nem.):o)
Az este számomra három körül fejeződött be hiperventillálással, majd megnyugtató szuszogással.
A reggel háromszor kezdődött.
Először 9-kor, amikor Balázs kelt én viszont nagyon nem tudtam kelni.
Másodszor 11-kor, amikor felkeltem és kis idő múltán megállapítottam, hogy nekem még nem kellett volna felkelnem és ma nem megyek dolgozni.
Harmadszor 2-kor, amikor úgy éreztem, hogy most már menni fog. Felkeltem, reggeliztem, kávéztam, zuhanyoztam, izotóniás pezsitablit (sic!) kortyoltam, és a tegnap este maradványait tűntettem el.
Közben szégyelltem magam a tegnap este miatt, aztán hazabuszoztam és rájöttem, hogy nem is történt semmi baj.
Vikivel hétfőn beszélgettem és azt mondtam neki, hogy kell valaminek történnie ahhoz, hogy elmúljon a fásultságom. Asszem a tegnap este kellett. Újra úgy érzem, hogy van helyem a világban, és fontos élnem, akkor is, ha nem tudom, hogy pontosan mi célból vagyok. És tulajdonképpen egész vicces, hogy egy alapos másnaposság kellett ahhoz, hogy ezt felismerjem.
posted by kicsijosh at 9:34 du.
7 Comments:
Kezdesz összezavarni! Egy korábbi postban azt írtad, enyhén alkoholfüggő vagy. Milyen egy alkoholista, aki pont az alkoholt nem bírja?! :)) Válassz másik drogot! ;)
Amúgy örülök, hogy helyre billent a lelki egyensúlyod!
(A korábbiakhoz: naná, hogy mécsestartó, kivéve, ha Imrére gondoltok. De akkor nagyobb kéne, és nem kell olyan oldal, amin két rés van.)
Szép termés... Én tennap csak boroztam. ;o)
Első reakció: brrr...
Majd pedig némi nézegetés után észrevetten azokat a helyre kisz kockáckákat! :) Hogy egyesek még ilyen apróságokra is ügyelnek... ráadásul egy kellemetlen tudatállapot kíséretében... Pontosan ilyenkor milyen törvénynek engedelmeskedtél? Ami megtiltja a reklámozást (mármint gondolom abban a formában, ha nem fizetnek érte)?
Szerintem ez egyszerû gazdasági kérdés. Nem fizetnek, nem adom le... :o)
Ja és azt nem is mondtam, hogy én is sokat nyaraltam Tõserdõn. Moindjuk tizenhárom éve is. Nem találkoztunk mi már valahol?
Jé, ott a lábam! :)
Az ABC-sorrend problémájából jutott eszembe, hogy én úgy oldottam meg a nevek felsorolását, hogy azzal kezdtem, akivel a legkorábban találkoztam... Időrendben.
Azt nemtom, hogy a szőrviliemsz mennyivel fizetett többet a reklámért, mint a Kalinka meg a Jóisten. (A Szentírás borítója is sztálinizálva lett ugyanis.) :-P
Kedd, kedd, kedd! Most látom, milyen vicces szó ez.
Megjegyzés küldése
<< Home