helyreálló önbecsülés
Ugyan a tegnapi post címéből már kitaláltátok, de azért mégegyszer leírom, csak hogy egyértelműsítsem.
A komplex vizsgán elért eredményem 98/100 pont, ami önmagában is szép, de azt is hozzátenném, hogy ezzel évfolyamelső is lettem.
Az egyetem öt éve alatt most először lettem valamiben a legjobb. És ez most nagyon jól jött.
Nem ettől lesz állásom, nem ettől lesznek szakmai sikereim, de borzasztó jót tesz az önbecsülésemnek.:o) (Arról nem is beszélve, hogy Balázs és a szüleim is írtó büszkék most.)
Úgyhogy most már valóban csak a védés van hátra. A bírálatot legkésőbb péntekig kellene megkapnom, a bírálómnak pontosan 21 nappal ezelőtt kellett volna leadnia a bírálatát.
Nem tette. Meg se nézte. Sőt most épp külföldön tartózkodik. STRANGE.
Mindenesetre tegnap jót beszélgettem Hasszival és aztán Mariettával, akinek egyik legfőbb tartózkodási helye az alant látható épület. (Persze nem az üvegkupolában lakik vagy dolgozik...)
Este pedig megnéztük Balázzsal a szitek bosszantóskodását. Nem volt olyan rossz, de azért olyan jó se.
Egyébként tök régen voltunk ezelőtt moziban, talán egy éve. Gyakrabban kéne moziba járnunk, mert egész jól éreztük magunkat.
Ma pedig újra egyetemre mentem, ahol frusztrált tanulmányis nénikkel, meg még frusztráltabb tanszéki titkárnő nénikkel beszélgettem egy kevést.
Kiderült, hogy nem kapok mérlegképes könyvelői oklevelet, de a diplomám egyenértékű lesz azzal. És ha erről papírt is akarok, akkor 'HÍVJA FEL a Pénzügyminisztérium Humánpolitikai osztályát, majd ott megmonják magának!'... (kb "hagyjon má minket békén, kit érdekel a maga problémája, nekünk is van" hangsúlyozással)
A tanszéki titkárnőket válogatják, hogy ilyenek legyenek avagy az évek során a diákoktól megcsömörlenek és ez egy természetes folyamat?
A komplex vizsgán elért eredményem 98/100 pont, ami önmagában is szép, de azt is hozzátenném, hogy ezzel évfolyamelső is lettem.
Az egyetem öt éve alatt most először lettem valamiben a legjobb. És ez most nagyon jól jött.
Nem ettől lesz állásom, nem ettől lesznek szakmai sikereim, de borzasztó jót tesz az önbecsülésemnek.:o) (Arról nem is beszélve, hogy Balázs és a szüleim is írtó büszkék most.)
Úgyhogy most már valóban csak a védés van hátra. A bírálatot legkésőbb péntekig kellene megkapnom, a bírálómnak pontosan 21 nappal ezelőtt kellett volna leadnia a bírálatát.
Nem tette. Meg se nézte. Sőt most épp külföldön tartózkodik. STRANGE.
Mindenesetre tegnap jót beszélgettem Hasszival és aztán Mariettával, akinek egyik legfőbb tartózkodási helye az alant látható épület. (Persze nem az üvegkupolában lakik vagy dolgozik...)
Este pedig megnéztük Balázzsal a szitek bosszantóskodását. Nem volt olyan rossz, de azért olyan jó se.
Egyébként tök régen voltunk ezelőtt moziban, talán egy éve. Gyakrabban kéne moziba járnunk, mert egész jól éreztük magunkat.
Ma pedig újra egyetemre mentem, ahol frusztrált tanulmányis nénikkel, meg még frusztráltabb tanszéki titkárnő nénikkel beszélgettem egy kevést.
Kiderült, hogy nem kapok mérlegképes könyvelői oklevelet, de a diplomám egyenértékű lesz azzal. És ha erről papírt is akarok, akkor 'HÍVJA FEL a Pénzügyminisztérium Humánpolitikai osztályát, majd ott megmonják magának!'... (kb "hagyjon má minket békén, kit érdekel a maga problémája, nekünk is van" hangsúlyozással)
A tanszéki titkárnőket válogatják, hogy ilyenek legyenek avagy az évek során a diákoktól megcsömörlenek és ez egy természetes folyamat?
posted by kicsijosh at 3:42 du.
6 Comments:
GRATULÁLOK!
De azért még ugye tegeződhetünk? ;)
Gondoltam, hogy írok ide olyasmit, hogy tulképp milyen szerencsés ember vagyok, hogy ilyen embereket nevezhetek barátomnak, de azért az már túl nagy udvarlás lett volna, nem? :D
Én is nagyon gratulálok, ügyi vagy!!!
Tanulmányis nénik: nekünk egyébként nagyon kedves a TO-s nénink, de ez ritka dolog. Mivel, ha nem is a TO-n, de én is voltam tanulmányi előadó, van némi elképzelésem, hogy mitől őrülnek meg. Az egész egyetem kaotikus, átláthatatlan, ezért tulajdonképpen nincs valódi esély jól csinálni az ember munkáját. Szóval, ha én nem is rontok el semmit, akkor is úgy fog tűnni a diák számára, mert lesz olyan, aminek elintézhetőnek kellene lennie, és mégsem az, és ráadásul senki sem tudja, miért nem. Ez a sok stressz vagy megedzi az embert, vagy megtébolyul tőle. :)
Nos, ezegyszer levedlem non-konformista énem,
és beállok a sorba, gratulálni néked!
Granulálok Pajti! :o) Tuttam én, hogy menni fog. (fenét tuttam, de azért reménykedtem, no...)
Az önbecsülésed helyreállta sokat segít majd a munkainterjúkon, hidd el. :o) (járulékos haszon)
A TO-s nénikrõl: egyetértek Linával. De azt gondolom, hogy aki ehhez túl lágyszívû az nagyon hamar megutálja a munkakört és vált. Ez egyfajta szelekció... :o( A végén azok maradnak akik nem túl empatikusak, és jól megóvják a saját tereiket maguknak.
Egyébként a kép is jól sikerült! :) Hol van ez a ház?
jól rázúmoltál az aula-kupolára :) szerintem gyere máskor is, hozzál állványt és fényképezzük le a labirintusokat is, azóta találtam még párat, elképesztőek..
jajajajajajajajajaja: es gratul a kivalosagodhoz!
Megjegyzés küldése
<< Home