csütörtök, július 21, 2005

az a jó hír, hogy herpesz

A rossz pedig az, hogy kicsit több, mint két hétnek kellett eltelnie, ahhoz, hogy valóban kijöjjön és a doktornéni meg is tudja állapítani.
Bő két hétig fájt a fejem, kimerült, fáradt, frusztrált voltam emiatt. Talán ezért nem írtam.
A két hét interjúkkal, orvoshoz járásokkal, vérvétellel, szemvizsgálattal és hasonló jókkal telt.
Közben a doktornénim a leleteim alapján többször megállapította, hogy semmi bajom.
Napi két cataflamot azért szedtem, mert felírta, persze a fejfájáson mit sem segített.
Tegnapra nagyjából abbamaradt a fejfájásom és ehelyett gyönyörű, számomra teljesen új érzéssel kellett megismerkednem: a fülfájással. Soha ezelőtt nem fájt még a fülem. Ennek is el kellett kezdődnie egyszer. :o(
Mára nyirokmirígy duzzanatom és egy bájos kiütésem is lett.
És a doktornénim, miután felhívtam a figyelmét külön, az amúgy elég szembetűnő kiütésre: örömmel állapította meg, hogy ilyet már látott és magabiztosan rávágta, hogy herpesz.

Szóval most másik három gyógyszert eszem és kenek és majd elmúlik, szerinte.


De hogy ne csak erről szóljak, sok minden más is történt az elmúlt két hétben.
Például megtudtam, hogy milyen is az a zőccségesskoda, ilyen:



Közben az ex-munkahelyemen betanítottam az új munkaerőt, aki ígéretesebb volt, mint az előző jelentkező és mostanra már valszeg bele is jött a dologba.
Bele kell törődnöm, hogy én sem vagyok pótolhatatlan. :o)
Múlkorjában egy interjún azt mondta nekem egy fiatal menedzser, hogy van olyan vállalati politika, mely szerint a nélkülözhetetlen embereket egyszerűen ki kell rúgni.
Érdekes, elgondolkodtató ötlet, van benne valami.

Aztán pénteken Balázs Apukáját köszönöttük fel, elvittük ebédelni Balázs húgával egyetemben a Sekrestyésbe, ahonnét sajna kicsit csalódottan kellett távoznunk.
Aztán Vasárnap (J.) Laci nagymamájának szülinapjára leutaztunk Aligára, ahol egy nagyon kellemes, pihentető és laktató napban volt részünk. Bercike végre mehetett autópályán és olyan kis virgonc volt, hogy néha 160-nal is akart menni, persze ilyenkor hagytuk egy kicsit, hadd élvezze, majd picit rászóltunk, hogy azért ezt nem szabad.

Laciéknak van szép szökőkútjuk a kerti tavacskájukban, ami este így néz ki:



A hét legnagyobb eseménye sok szempontból az volt, hogy a rózsa, - amit névnapomra kaptam Balázstól és kiültettem egy cserépbe később - fogta magát és virágot hozott. Ez egyértelműen csoda.



A másik esemény a dipomaosztóm volt, de ennek talán nincs akkora jelentősége. :o)
Pénteken megfőttünk a bérelt és bélelt talárban és a hozzá illő sapkában, mondtam beszédet és határozottan sikere volt és szörnyen kifáradtam az egésznapos herce-hurcában és a fejfájásban.
Ezt leszámítva meg még mindig nem fogtam fel, hogy igazi diplomás ember vagyok.
De azért örülök ám neki nagyon!



Közben néhányszor a tanszéken is jártam, ahol egy induló kutatásban segédkezem.
Ez így tök fellengzősen hangzik.
Valójában arról van szó, hogy ki kéne derítenem, hogy mit köll és milyen anyagból csinálni, majd eztán a drága tanszék ad egy cégnek egy árajánlatot, amelyet a cég vagy elfogad vagy nem és aztán meg majd kiderül, hogy mit köll csinálnom.
Ma megyek egyébként a céghez.
(Ahol egy nénit hívtam fel, egy másikkal beszéltem meg, hogy mikor és hol és egy harmadikkal találkozom. Viszek magammal egy fiút is, aki csak ezért Szegedről utazik ide. Szegény.)

Tegnap Lacival ebédeltem, akinek végre ilyeténmódon meg tudtuk ülni a másfél hónappal ezelőtti szülinapját. A Nevadában voltunk, ahol a múltkori büdös csirkecomb felkavaró és megrázó élményét a tegnapi rokfortos csirkemell íze és illata teljesen felülírta.
És a pincérfiú is egyre helyesebbnek tűnik nekem.
Később Csabával, Gáborral és Petivel találkoztam a Víssztoronynál a Margitszigeten, ahol sokat fotótunk, majd hazajöttünk.

Itt egy pár a tegnapiból:

Egy fotó rólam:



vízben ülő szoborlány árnyéka:



tereprendezés:



És végül, hogy ne gondolja mindenki, hogy egy orvosi rendelő váróterme olyan nagyon unalmas hely, elmondanám, hogy érdekes tudományos szenzációkról lehet egy ilyen helyen olvasni, amúgy kiplakátolva.

Új fémet fedeztek fel !!!

4 Comments:

Blogger Balázs said...

Szeretnék két kibát korrigálni. Egyrészt nem pénteken, hanem szombaton voltunk a Sekrestyésben. Másrészt igenis van pótolhatatlan ember, és nem kirúgni kell, hanem simogatni! :,-)

11:32 de.  
Blogger Tsaba said...

Jajdejó, végre új post!

A herpeszhez gyógyulást kívánok! Állítólag a kiütésére jó a fogkrém, segít leszárítani.

A 120-as Skoda menettulajdonságainak sztem kifejezetten jót tesz, ha megpakolják az elejét (hallottam én már betonról/téglákról, amelyek fix nehezékként funkcionáltak, de a legjobb a hízó). :)

Hmmm, 160-as tempó! Én is szeretem. De azért csak óvatosan! :)

A szoborleányka nagyon jól sikerült, meg az előtte lévő árnyékshot is tetszik.

A pótolhatatlanság nekem is rosszul esett, egyrészt emberileg, másrészt munka szempontjából...

11:46 de.  
Blogger kicsijosh said...

Egyrészt szerintem egyértelmű volt, de ha nem, akkor tisztázom:

a menedzserfiú a vállalati filozófiát nyilván nem amberi kapcsolatokra értette, hanem arra, hogy ha az egész cégben egy ember ért valamihez és elmegy szabira, akkor összeomlik a cég.
Ezért két dolot lehet tenni: mindenki értsen mindenhez, vagy szervezze át valaki az egész munkát.

Másrészt: szerintem vannak pótolhatatlan emberek.

12:00 du.  
Blogger Steoboy said...

Na végre, új iromány! Csuhajja!
Reméljük, hogy doktornéni csodaszerei majd meggyógyítanak, és Balatonon már csattogni fogol az egészségtől!
Azt így kell: Csatt-csatt! (Esetleg: Csitt-csatt!)

12:31 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home

Powered by Blogger

Site Meter

Alanti fontos linkek

Birtalanok

Balázs blogja

Bikkfa blogja

T§aba blogja

Endogenopiat blogja

Gábor blogja

Peti bétatesztreviewos oldala

Lark's Mindcircus

Րzen

Olyan vagyok, mint

Steo blogja

U