mindenfélékek

A csütörtöki megbeszélés kínos volt. A kis cég dolgozói ugyanis azt hiték, hogy miketten, közgázos fiúk, kutatási tervvel, meg konkrét ötletekkel megyünk. Mi azonban úgy tudtuk, hogy azért megyünk, hogy megtudjuk, hogy mit is kell majd náluk kutatni.

Eldöntöttem, hogy valahogy kibekkelem én ezt a tanszéki kutatós dolgot, mert röhejes, kínos és kellemetlen az egész, viszont ehhez képest sok időmbe kerül és egy fillért se láttam még belőle.

A pénteki nap többszöri feladással folytatódott, a tecsóban a pénztárnál fizetés után kiborult a pénztárcám teljes tartalma, majd itthon ugyanezt megtettem a zoknicsipeszekkel is.
Közben a fiúkkal megbeszélt szabadtéri bográcsolásnak is befellegezni látszott két zivatar miatt.
Végül azonban kisütött a nap és minden megoldódott. Csaba, Gábor, Peti és az én kis Balazsam is ott volt.
Örültem.
Már nagyion vártam.
Jó volt.
A bográcsban elkészült pörkölt és a mellé fogyasztott szeszesitalok is csinálták a hangulatot. Ünnepeltünk is, Csabát is, engem is. Ajándékot is kaptunk és annak is örültünk.

Én például Balázstól nem csak két könyvet, hanem egy régóta vágyott fotóállványt is kaptam, amelyet szombaton alaposan ki is próbáltunk kettesben a koromsötétben.
A többiektől pedig egy szintén égóta vágyott akkumulátor készletet és töltőt kaptam, ugyanis a régi már kezdte feladni.



Szomabton családilag ünnepeltük meg a szülinapomat és Anyu névnapját. Mindkettő csak most lesz, de mivel akkor már nem nagyon leszünk itthon, ezért előrehoztuk a dolgot.
A szombat a degeszreevés után masszív punnyadással telt el, de legalább jót aludtunk.

Vasárnap Gyurihoz mentünk Esztergomba és ott ebédeltünk és beszélgettünk. Sokáig.
Utána viszont Balázs gyorsan megmutogatott egy-két fontosabb esztergomi helyet, amelyek mindegyikén történt valami érdekes, vagy ijesztő dolog vele. Közben össze-vissza csípkedtek minket a szúnyogok, mégis jó olt, mert ez tette teljessé a vasárnapi látogatásunkat.



Hétfőn tanszéki értekezletre siettem, kettőre. Ez azért is lett volna így jó, mert akkor kb háromra végeztem volna és még el tudtam volna menni a tupperváre boltba, merthogy Vikinek ilyent ajándékoztunk szülinapja okán.
Azonban a kedves nénik egy teljes órát várattak. Nagyon betelt a pohár nálam, de ahelyett, hogy kerek perec megmodtam volna, hogy felejtsenek el elgyávultam és hazudtam egyet.
Azt mondtam, hogy valszeg egys hétre be kell feküdnöm a kórházba a nyaralás után, megfigyelésre-kivizsgálásra, pedig nem is. Gondoltam ez elég lesz, de nem volt az, így is számítanak rám.
Így viszont lelkifurdalásom is van és a probléma sincs megoldva. :o( Gyá, ahogy Eszter mondaná.



(A fenti kép a közgáz egyik jellegzetes részét ábrázolja.)

A hétfői elhúzódó programot csak tetézte, hogy a ferihegyi gyorsforgalmi úton hazafelé átlag 20-25-tel tudtam csak vezetni, mert akkora dugó volt.
Így a tupperware keddre maradt, csakúgy, mint a Vikivel való szülinapozás.

Az viszont!
De ám!

Elvitt minket Miki Etyekre, ahol olyan jót ettünk-ittünk, hogy csak. Az étel finomvolt, a hangulat kellemes, a társaság válogatott ;o), és megintcsak kaptam ajándékot, egy vég öltönyanyagot, amiből majd lesz nagyon szép öltönyöm, ha majd Miki elkísér engem a szabó bácsihoz. :o)



A mai, harmadik fordulós interjún azt ígérték, hogy holnap választ adnak arra, hogy fel vagyok-é véve vagy sem. Úgyhogy holnap vagy lesz már jól zengő állásom, vagy nem.:o) :o| :o(