Közkívánatra
Első napom az oskolában.
Fogalmazás.
Na jó, mégse, ezt azért így nem fogom.
Az első napom úgy kezdődött, hogy a legendásan 7:45-kor kezdődő munkaidőre tekintettel, bementem 8:20-ra. Ekkor azonban az egész osztály teljesen és tökre üres volt.
A szokás ugyanis a 8:30-ra járás és aznap ráadásul sokan még késtek is.
Mindenesetre körbevezettek engem és még két embert, akik szintén tennap kezdtek, és mindenkit szépen sorban bemutattak nekünk. Mind a 40 embert, mert kb ennyien dolgoznak ott. Ennek megfelelően kettő ember nevét jegyeztem meg csak: A legendás betyárét és Kőszeg híres várkapitányáét.
Aztán elmentem a HR-re meg a munkaügyre, amely másik két épületben leledzik és aláírtam titoktartási nyilatkozatot, meg munkaszerződést, meg ki tudja mi minden mást is.
Visszatérve az irodába megint az ürességtől kongó irodát találtam, amely az ebédidő biztos jele volt. Így én is felkerekedtem és ebédeltem egyet.
Hogy mit eszik a pályakezdő közgazdász - gyakornok - értékesítési munkatárs élete első munkanapján, amikor legszebb ruháit, öltönyt, nyakkendőt és inget visel?
Természetesen: paradicsomos tésztát.
(Hozzáteszem, hogy soha ilyen óvatosan és nagy műgonddal nem ettem még paradicsomos tésztát.)
Visszatérve az asztalon - ami a szabadságon lévő kolleganő tulajdona, de ideig-óráig használhattam - találtam úgy 40 cm-nyi szmszt, kutatást meg prezentációt.
Belevágtam, majd viszonylag hamar, öt körül leléptem.
Ekkor elmentem a Váci utcai szíendébe (C&A), ahol inget választottam, majd a pénztáros nénihez vittem azokat.
És a kis sztori mondanivalója, ami most jön, pusztán annyi, hogy eddig nem is gondoltam, hogy milyen baromi sokat számít az, hogy milyen öltözékben megy vásárolni az ember.
A hölgy ugyanis rámpillantott, majd az ingekre és csomagolás közben megjegyezte:
- Óhh, de gyönyörű ingek ezek, igazán elegánsak, remekül választott, igazán kifinomult ízlésre vallanak!
Zavaromban valami olyasmit mondtam, hogy kösz, és arra gondoltam, hogy a néni vajon akkor is ezt mondta volna, ha épp kockás rövidnadrágban és pólóban vásárolom ezeket az ingeket???
Fogalmazás.
Na jó, mégse, ezt azért így nem fogom.
Az első napom úgy kezdődött, hogy a legendásan 7:45-kor kezdődő munkaidőre tekintettel, bementem 8:20-ra. Ekkor azonban az egész osztály teljesen és tökre üres volt.
A szokás ugyanis a 8:30-ra járás és aznap ráadásul sokan még késtek is.
Mindenesetre körbevezettek engem és még két embert, akik szintén tennap kezdtek, és mindenkit szépen sorban bemutattak nekünk. Mind a 40 embert, mert kb ennyien dolgoznak ott. Ennek megfelelően kettő ember nevét jegyeztem meg csak: A legendás betyárét és Kőszeg híres várkapitányáét.
Aztán elmentem a HR-re meg a munkaügyre, amely másik két épületben leledzik és aláírtam titoktartási nyilatkozatot, meg munkaszerződést, meg ki tudja mi minden mást is.
Visszatérve az irodába megint az ürességtől kongó irodát találtam, amely az ebédidő biztos jele volt. Így én is felkerekedtem és ebédeltem egyet.
Hogy mit eszik a pályakezdő közgazdász - gyakornok - értékesítési munkatárs élete első munkanapján, amikor legszebb ruháit, öltönyt, nyakkendőt és inget visel?
Természetesen: paradicsomos tésztát.
(Hozzáteszem, hogy soha ilyen óvatosan és nagy műgonddal nem ettem még paradicsomos tésztát.)
Visszatérve az asztalon - ami a szabadságon lévő kolleganő tulajdona, de ideig-óráig használhattam - találtam úgy 40 cm-nyi szmszt, kutatást meg prezentációt.
Belevágtam, majd viszonylag hamar, öt körül leléptem.
Ekkor elmentem a Váci utcai szíendébe (C&A), ahol inget választottam, majd a pénztáros nénihez vittem azokat.
És a kis sztori mondanivalója, ami most jön, pusztán annyi, hogy eddig nem is gondoltam, hogy milyen baromi sokat számít az, hogy milyen öltözékben megy vásárolni az ember.
A hölgy ugyanis rámpillantott, majd az ingekre és csomagolás közben megjegyezte:
- Óhh, de gyönyörű ingek ezek, igazán elegánsak, remekül választott, igazán kifinomult ízlésre vallanak!
Zavaromban valami olyasmit mondtam, hogy kösz, és arra gondoltam, hogy a néni vajon akkor is ezt mondta volna, ha épp kockás rövidnadrágban és pólóban vásárolom ezeket az ingeket???
posted by kicsijosh at 5:00 du.
4 Comments:
Látom, sugalltam valamit az előző kommenttel... :) Fogalmazás... :)
Az ilyen időpontban történő munkakezdés ellen én sem tiltakoznék. A bíróságon én is nagy örömmel fúrtam bele magam a tornyosuló ügyiratokba. A végén már nagyon összeálltak a 80-100 oldalas anyagok, tudtam gyorsan, szelektálva olvasni, nagyon élveztem. Csak hát az gyakorlat volt, másfél hónap után szevasz. Csöndben is maradok még a tojáshéjjal a... Hátigen, még nem vagyok diplomás ember, de ma íratkoztam fel a záróvizsgákra...
És igen. Én is vásároltam már megfelelő/nem megfelelő öltözékben. Tényleg nagyon sokat számít... Ezért is hiányolom, hogy miért nem járok naponta öltönyben vagy valami picit elegánsabban, de mivel csak a városban lófrálok, rövidnadrág és póló van szinte mindig rajtam. És eljutottam odáig, hogy néha már zavar.
hjaaaaaaaj! Mi lesz a mi kis Tomikánkkal? Fel fog nőni. Már nem is rövidnadrágol, de nyakkendőz meg kifinomul. Hüpp...
Gratulálok, és nagyo örülök, ha jól érzed magad az új munkahelyen. Nem mondom, hogy "Ügyes légy!", mert úgy is az leszel.
Eddig jól hangzik! Remélem, továbbra is jól fogod érezni magad náluk, elégedett leszel a munkáddal. (Ez az óhaj feltételezi azt, hogy most jól érzed magad ott, és elégedett vagy. Helyes a feltevés?)
A továbbiakra meg bort, búzát, békességet! :)
Mesélj még! :o)
Megjegyzés küldése
<< Home