vél: Migrain, G4300 Migrén aura nélkül [közönséges migrén]
Ez áll az ambulánslapomon.
Szomorú, gyógymód nincs rá, együtt kell vele élni. Ez van. Enyhíthető, spéci fájdalomcsillapítók rendszeres vásárlásával és szedésével. (De persze nem súlyos, legalábbis amikor épp nem jön rá az emberre a fejfájás.)
Emellett sok érdekeset megtudtam az agyfelépítésemről is, többek között azt is, hogy van néhány velem született agyi elváltozásom, aminek következtében nem javasolt a sportolás nekem.
Miközben ezeket a dolgokat megtudtam, fizikai rosszullétbe csapott át az addig egész derűs hangulatom. Nem kaptam levegőt, hirtelen hányingerem lett és borzasztóan leizzadtam. A neurológus néni leültetett és mondta, hogy lélegezzek mélyeket, így gyorsan jobban lettem.
Ugyanakkor két napja máson se töröm a fejemet, csak a fejemen, az agyamon, meg azon, hogy rosszul lettem.
Ja és az előző posztbeli betgségből felépültem, és múlt csütörtökön már mehettem dolgozni, újult erővel.
orvosi poszt OFF
A múlthét vége elég mozgalmasra sikerült, főleg ahhoz képest, hogy előtte meg a lábadozásnak köszönhetően, gyakorlatilag itthon feküdtem.
Itthoni teljesítményem csúcsa egyébként az volt, amikor megtörtem egy nagy tál diót. Le akartam fényképezni, de megettük közben. (Elég lassan fényképezek olybá tűnik.)
A Negró nevű eb is szereti a diót. Ha talál egyet, akkor idehozza a teraszra, fogaival ügyesen megtöri és szépen befalatozza. A dióhéjat igazi kultúrkutya módjára egy helyre gyűjti, a teraszon található leander cserepébe, Anyu onnan szedi össze kétnaponként.
Szóval a múlhét vége (amellett, hogy neurológusnéni, tányérvásárlás, Balázs Apukájához menés) úgy tűnik, hogy néhány nagy beszélgetés ideje volt.
Nagybeszélgettem egyet Mariettával, Linával, Cecíliával meg J. Lacival is. Kisebbbeszélgettem továbbá Bikkfával és Steoval.
És még annyi emberrel kellene kis és nagybeszélgetéseket folytatnom és annyi emberrel szeretnék, hogy nem is tudom, hogy ezt hogyan fogom összehozni.
Igen, Veled is szeretnék nagybeszélgetni!
Végül is, a neurológus néni szerint, erre akár még százhúsz évem is lehet.
Egyébként azt hittem, hogy ha elkezdek dolgozni, akkor gyakrabban blogolok majd, de asszem ez se úgy jött össze, ahogy szerettem volna.
Ja, egyébként volt szép köd itten, meg érik a szőlő is.
És itt egy plusz kép csak és kifejezetten Tsabának, aki újabb államvizsgán van túl a mai nap alkalmával, ezúton is gratulálok neki ezzel:
(Blaha Lujza tér, bontás közben porfelhőben érkezik a villamos)
Szomorú, gyógymód nincs rá, együtt kell vele élni. Ez van. Enyhíthető, spéci fájdalomcsillapítók rendszeres vásárlásával és szedésével. (De persze nem súlyos, legalábbis amikor épp nem jön rá az emberre a fejfájás.)
Emellett sok érdekeset megtudtam az agyfelépítésemről is, többek között azt is, hogy van néhány velem született agyi elváltozásom, aminek következtében nem javasolt a sportolás nekem.
Miközben ezeket a dolgokat megtudtam, fizikai rosszullétbe csapott át az addig egész derűs hangulatom. Nem kaptam levegőt, hirtelen hányingerem lett és borzasztóan leizzadtam. A neurológus néni leültetett és mondta, hogy lélegezzek mélyeket, így gyorsan jobban lettem.
Ugyanakkor két napja máson se töröm a fejemet, csak a fejemen, az agyamon, meg azon, hogy rosszul lettem.
Ja és az előző posztbeli betgségből felépültem, és múlt csütörtökön már mehettem dolgozni, újult erővel.
orvosi poszt OFF
A múlthét vége elég mozgalmasra sikerült, főleg ahhoz képest, hogy előtte meg a lábadozásnak köszönhetően, gyakorlatilag itthon feküdtem.
Itthoni teljesítményem csúcsa egyébként az volt, amikor megtörtem egy nagy tál diót. Le akartam fényképezni, de megettük közben. (Elég lassan fényképezek olybá tűnik.)
A Negró nevű eb is szereti a diót. Ha talál egyet, akkor idehozza a teraszra, fogaival ügyesen megtöri és szépen befalatozza. A dióhéjat igazi kultúrkutya módjára egy helyre gyűjti, a teraszon található leander cserepébe, Anyu onnan szedi össze kétnaponként.
Szóval a múlhét vége (amellett, hogy neurológusnéni, tányérvásárlás, Balázs Apukájához menés) úgy tűnik, hogy néhány nagy beszélgetés ideje volt.
Nagybeszélgettem egyet Mariettával, Linával, Cecíliával meg J. Lacival is. Kisebbbeszélgettem továbbá Bikkfával és Steoval.
És még annyi emberrel kellene kis és nagybeszélgetéseket folytatnom és annyi emberrel szeretnék, hogy nem is tudom, hogy ezt hogyan fogom összehozni.
Igen, Veled is szeretnék nagybeszélgetni!
Végül is, a neurológus néni szerint, erre akár még százhúsz évem is lehet.
Egyébként azt hittem, hogy ha elkezdek dolgozni, akkor gyakrabban blogolok majd, de asszem ez se úgy jött össze, ahogy szerettem volna.
Ja, egyébként volt szép köd itten, meg érik a szőlő is.
És itt egy plusz kép csak és kifejezetten Tsabának, aki újabb államvizsgán van túl a mai nap alkalmával, ezúton is gratulálok neki ezzel:
(Blaha Lujza tér, bontás közben porfelhőben érkezik a villamos)
posted by kicsijosh at 7:20 du.
4 Comments:
Remélem, hogy a meglévő migrén viselkedését kitanulod és hamarost egy kezelhető, elviselhető állattá szelidül és nem fog sok gondot okozni. Nekem is van - nem is egy - olyan betegségem, amelyet - eufemisztikusan - csak tünetileg képes kezelni jelenleg az orvostudomány, ezek sem fájdalommentesek. Annyit tanultam belőlük és annyit tudok csak átadni, hogy a megelőző tünetekre kell figyelni, elébe kell menni az egyes fájdalmas szakaszoknak. És az életmód. Nagyon sokat számít.
Cecíliával tudtatok beszélgetni? Részleteket, részleteket! :)
Köszönöm szépen - a drukkolást, a gratulációt, a fényképet -, nagyon kedves vagy, jólesett. A csatolt CSMG2-n gyönyörűen megfigyelhető, hogy csak gyengeáramú csatlás van a két motorkocsi között, mivel mindkét szedő fent van (ez az üzemszerű) és a tetőellenállások is szép kuszák, valszeg 1400-as sorozatú a párocska. A nagy bontást Gábor és én is megörökítettük. :) Meg még sokan mások, szinte mindig láttam a bámészkodók között fotósokat...
A többi kép is tetszik, főleg, hogy augusztus vége óta nem voltam annyira természetközelben (kivéve Gáborral a Ligetben), mint amilyen környezetben ezek készültek.
Olyan szépek ezek a képek, hogy egészen elolvadoztam tőlük! Mindhárom tetszik, de a harmadiknál éreztem úgy: milyen jó lenne, ha élőben is ilyen szépnek látnám a várost. (Bár néha annak látom, csak nem feltétlenül a Blahát.)
Az mit jelent, ha a neurológus nénit egymás után kétszer is neurotikus néninek olvasom??
A ködösset szeressem nagyon. :o)
Július elsején bepostoltad egy szökőkút képét. Ma én is lekaptam, kissé más szögben, megtekinthető a fotóblogban. :)
Meg van egy banképületem is, ami remekül tükrözi a napfényt. :)
Megjegyzés küldése
<< Home