És úgy lícón tolcsókoltam, hogy zubájából folyt a piros piros króv
Ha valaki nem érti a címet, akkor az két dolgot jelent/jelenthet.
1. Nem tanult oroszul.
2. Nem olvasta Anthony Burgess: Gépnarancs c. könyvét. (Vagy nem látta a Stanley Kubrick által jegyzett filmes változatot.)
Azúgyvolthogy.
Dec 14-én mentünk azúj Nemzetibe Mester és Margaritát nézni.
Én viszont nem olvastam, és úgy gondoltam, hogy illenék legalább előtte elolvasni, így megkérdeztem Balázst, hogy megvan-é neki az említett mű. Aszondta meg, és egyik reggel meg is kerestem.
Azaz megkeresetem volna a tematikailag és abc-be is rendezett könyvtárában, ha jó helyre lett volna téve.
Ahol kellett volna lennie, ott a Gépnarancsot találtam és belelapoztam. Rögtön a gyévocska szó felfedezésekor rájöttem, hogy ez az a könyv, amiből Csaba évek óta néhány közkeletű szót dob be társaságunk beszélgetésiebe és el is határoztam, hogy ha nincs Mester meg Margarita, akkor elolvasom ezt.
Az első 3 oldal után úgy gondoltam, hogy ez a könyv egész egszerűen szar, amit egyszer valami neves kritikus megdícsérhetett és azóta híres. Erőt vettem magamon és olvastam tovább.
Kb 16 oldallal később úgy döntöttem, hogy ez a könyv egész olvasmányos, kiváncsi is vagyok, hogy mit lehet ebből kihozni.
Most, hogy elolvastam úgy gondolom, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia, mert egész egyszerűen zseniális.
Rá kellett jönnöm, hogy az olvasás nem csupán ismert szavak ismert értelmeinek esetleges egymásutánisága, hanem valami egészen más. A szerzőről tudni kell, hogy nyelvész és az egész köny oroszos hangzású szavakkal van tele, szószedet és gyakran magyarázat nélkül, és mégis megérthető úgy is, hogy az ember soha nem hallotta ezeket a szavakat.
Másrészt meg azért, mert ez a könyv azt a kényes témát boncolgatja, hogy vajon attól ember-e az ember, hogy 'jól' viselkedik mindig és midenkor avagy, attól, hogy van lehetősége jól és rosszul is viselkedni és választ.
Önmagában ez se rossz, de képzeljük mindezt el egy olyan ember egyes szám első személyben történő elmeséléséből, aki az erőszakot szórakozásként éli meg, gyönyört okoz neki mások szenvedése és kicsordukló vére, és többszörös gyilkos is.
És képzeljük el az, amikor ezt az embert elkezdjük sajnálni azért, mert nem pofozhatja fel az őt idegesítő embereket...
1. Nem tanult oroszul.
2. Nem olvasta Anthony Burgess: Gépnarancs c. könyvét. (Vagy nem látta a Stanley Kubrick által jegyzett filmes változatot.)
Azúgyvolthogy.
Dec 14-én mentünk azúj Nemzetibe Mester és Margaritát nézni.
Én viszont nem olvastam, és úgy gondoltam, hogy illenék legalább előtte elolvasni, így megkérdeztem Balázst, hogy megvan-é neki az említett mű. Aszondta meg, és egyik reggel meg is kerestem.
Azaz megkeresetem volna a tematikailag és abc-be is rendezett könyvtárában, ha jó helyre lett volna téve.
Ahol kellett volna lennie, ott a Gépnarancsot találtam és belelapoztam. Rögtön a gyévocska szó felfedezésekor rájöttem, hogy ez az a könyv, amiből Csaba évek óta néhány közkeletű szót dob be társaságunk beszélgetésiebe és el is határoztam, hogy ha nincs Mester meg Margarita, akkor elolvasom ezt.
Az első 3 oldal után úgy gondoltam, hogy ez a könyv egész egszerűen szar, amit egyszer valami neves kritikus megdícsérhetett és azóta híres. Erőt vettem magamon és olvastam tovább.
Kb 16 oldallal később úgy döntöttem, hogy ez a könyv egész olvasmányos, kiváncsi is vagyok, hogy mit lehet ebből kihozni.
Most, hogy elolvastam úgy gondolom, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia, mert egész egyszerűen zseniális.
Rá kellett jönnöm, hogy az olvasás nem csupán ismert szavak ismert értelmeinek esetleges egymásutánisága, hanem valami egészen más. A szerzőről tudni kell, hogy nyelvész és az egész köny oroszos hangzású szavakkal van tele, szószedet és gyakran magyarázat nélkül, és mégis megérthető úgy is, hogy az ember soha nem hallotta ezeket a szavakat.
Másrészt meg azért, mert ez a könyv azt a kényes témát boncolgatja, hogy vajon attól ember-e az ember, hogy 'jól' viselkedik mindig és midenkor avagy, attól, hogy van lehetősége jól és rosszul is viselkedni és választ.
Önmagában ez se rossz, de képzeljük mindezt el egy olyan ember egyes szám első személyben történő elmeséléséből, aki az erőszakot szórakozásként éli meg, gyönyört okoz neki mások szenvedése és kicsordukló vére, és többszörös gyilkos is.
És képzeljük el az, amikor ezt az embert elkezdjük sajnálni azért, mert nem pofozhatja fel az őt idegesítő embereket...
posted by kicsijosh at 11:30 de.
1 Comments:
"...ez az a könyv, amiből Csaba évek óta néhány közkeletű szót dob be társaságunk beszélgetésiebe..."
Nagy megtiszteltetés, köszönöm! :)
Örülök, hogy tetszett a Gépnarancs.
Én a kriminológiai tanulmányaimat követően találkoztam először a regénnyel. Így a történet alakulása során, az egyes szereplők által képviselt irányzatokról is meg tudtam állapítani, hogy ténylegesen létezőek (voltak) a tudományos életben.
Remekül megláttad, hogy fontos eleme az egyén választási szabadsága. Meg a társadalom, a tudomány, a jog reakciója is... És a tetejére, amolyan értelmezési sapkaként azt is rá lehet biggyeszteni, hogy az 1960-as években született...
A nyelvhasználat külön bravúr. Így, utólag visszagondolva a szcientológusok jutottak az eszembe. Szerintük (ha jól tudom) rendkívül kontraproduktív olyan szöveget olvasni, amely ismeretlen szavakat, kifejezéseket tartalmaz. Pedig ez remek eszköze a nyelvtanulásnak...
A filmről a 2003. május 16-án kelt blogbejegyzésemben írtam egy keveset. Másoknak érdektelen nevek és események listaszerű felsorolásába ékelve, két és fél évvel ezelőttről. Utána lehet keresni, nincs benne spoiler, inkább csak rövid kedvcsináló.
***
"...hogy ez a könyv egész egszerűen szar, amit egyszer valami neves kriotikus megdícsérhetett és azóta híres..."
Ezt mintha már hallottam volna Tőled más művekkel kapcsolatban is... :))
(Sajnos én is rászoktam arra, hogy olyanokat mondjak, inkább az önkritika oldaláról megközelítve: Ezt csak azért olvastam el, mert kultursznob vagyok.)
***
A helyreállított régiblog immár új helyen tartózkodik.
Megjegyzés küldése
<< Home