hussélmény
Ma morcosan ébredtem és fáradtan, kedvetlenül mentem az irodába. Rosszkedvem egész biztosan kiült az arcomra, meg is kérdezték, hogy mi történt, de én elütöttem annyival, hogy nem ébredtem még fel.
Aztán elkezdtem dolgozni, és tulajdonképpen egész gyorsan elérkzett a dél. Amikor is a többiek elmentek enni és engem otthagytak, mert azt gondolták, hogy biztosan megint hoztam magammal enni.
Pedig nem, de nem is zavart, hogy nem hívtak magukkal, jobb szerettem volna magamban ebédelni.
Fél órával később, még mindig morcosan elmentem enni, mégpedig egy főzelékevős helyre. Amit egyből nem találtam meg, így két embert is hívtam, hogy hol lehet az az utca, amit keresek. Viki egyből tudta, és a segítségével meg is találtam.
Kiderült, hogy nem főzelékes, hanem indiai, sőt mi több: nemcsak étkezde, de bolt is, ahol többek között elég erős szagú szappanokat árulnak.
Na gondoltam, ha már elbattyogtam ide, akkor már frusztrációmban legalább eszem egyet.
Kértem diák menüt, ami egy félelmetesen kis adag sárgaborsófőzelékből és három kicsi, sült kenyérféléből állt. (Az egyik zöldségekkel töltött, a másikban sütőtök vol, a harmadik meg üres volt.)
Elszörnyedtem, hogy mennyire kis adag. Kifizettem, leültem és nekiláttam.
Az első falatnál rájöttem, hogy én még életemben nm ettem ennyire gazdag ízű sárgaborsófőzeléket és hogy mennyire másmilyen, mint az, amit én szoktam enni.
A meglepetéstől és nem utolsósorban a halk, lassú, bár kicsit sem indiai zenétől egyszerűen magam mögött hagytam az összes morcosságomat.
Ettem és megnyugodtam. Rájöttem, hogy mi a francnak legyek morcos és szomorú, ha lehetek nem morcos és nem szomorú is.
Egészen elképesztő, hogy ennyire egyszerű, de tud ennyire egyszerű is lenni néha!
Az ebéd olyan bőségesnek és laktatónak bizonyult, hogy a sült tököt már nem is bírtam megenni, és magammal vittem.
Visszamentem az irodába, mosolygó és derűs arccal, és nem kis meglepettséget váltottam ezzel ki.
Arról nem is beszélve, hogy úgy láttam, hogy egy kicsit a többieknek is vidámabb lett a délutánja...:o)))
--
Ez itt meg egy tökre nem ide illő kép, arról, hogy vasaltam.
És vasalni csodálatosan értelmetlen dolog.
Aztán elkezdtem dolgozni, és tulajdonképpen egész gyorsan elérkzett a dél. Amikor is a többiek elmentek enni és engem otthagytak, mert azt gondolták, hogy biztosan megint hoztam magammal enni.
Pedig nem, de nem is zavart, hogy nem hívtak magukkal, jobb szerettem volna magamban ebédelni.
Fél órával később, még mindig morcosan elmentem enni, mégpedig egy főzelékevős helyre. Amit egyből nem találtam meg, így két embert is hívtam, hogy hol lehet az az utca, amit keresek. Viki egyből tudta, és a segítségével meg is találtam.
Kiderült, hogy nem főzelékes, hanem indiai, sőt mi több: nemcsak étkezde, de bolt is, ahol többek között elég erős szagú szappanokat árulnak.
Na gondoltam, ha már elbattyogtam ide, akkor már frusztrációmban legalább eszem egyet.
Kértem diák menüt, ami egy félelmetesen kis adag sárgaborsófőzelékből és három kicsi, sült kenyérféléből állt. (Az egyik zöldségekkel töltött, a másikban sütőtök vol, a harmadik meg üres volt.)
Elszörnyedtem, hogy mennyire kis adag. Kifizettem, leültem és nekiláttam.
Az első falatnál rájöttem, hogy én még életemben nm ettem ennyire gazdag ízű sárgaborsófőzeléket és hogy mennyire másmilyen, mint az, amit én szoktam enni.
A meglepetéstől és nem utolsósorban a halk, lassú, bár kicsit sem indiai zenétől egyszerűen magam mögött hagytam az összes morcosságomat.
Ettem és megnyugodtam. Rájöttem, hogy mi a francnak legyek morcos és szomorú, ha lehetek nem morcos és nem szomorú is.
Egészen elképesztő, hogy ennyire egyszerű, de tud ennyire egyszerű is lenni néha!
Az ebéd olyan bőségesnek és laktatónak bizonyult, hogy a sült tököt már nem is bírtam megenni, és magammal vittem.
Visszamentem az irodába, mosolygó és derűs arccal, és nem kis meglepettséget váltottam ezzel ki.
Arról nem is beszélve, hogy úgy láttam, hogy egy kicsit a többieknek is vidámabb lett a délutánja...:o)))
--
Ez itt meg egy tökre nem ide illő kép, arról, hogy vasaltam.
És vasalni csodálatosan értelmetlen dolog.

4 Comments:
órás kéz
govinda? vagy mi is most a neve?
Hol van ez a hely? Nekem is el kéne mennem oda.
Csodálatosan értelmetlen, mint a hólapátolás, meg levélgereblyézés?
Megjegyzés küldése
<< Home