Most főztem krumplifőzeléket

Ami egész jól sikerült, leszámítva két apróságot:
- az ízét és
- az állagát.

Mostanában kezdek rájönni, hogy a nagyon egyszerű ételeket a legkönnyebb elrontani. A múltkor a zöldbabfőzelékkel jártam hasonlóképp. Pedig egyáltalán nem nevezném magam ügyetlennek a konyhában, csak valahogy még főzelékügyben úgy látszik, rutintalan vagyok.

Voltunk Hévízen, meg menet közben megálltunk nyaralásunk néhány helyszínén is.
Hévíz nagyon pihentető volt és ezt még így, a szabadság utáni első munkanapom után is egyértelműen ki merem jelenteni. :o)
Jó volt lubickolni egy szál fürdőgatyában, miközben a fürdőt felújító munkáok sál-sapka-nagykabátban nyomták úgy 5 méterre tőlünk.
Jó volt szállodásat játszani, meg kipróbálni, hogy milyen a margarita koktél. Még akkor is, ha utána a bárnéni háromszor is megkérdezte aggodalommal vegyes hangján, hogy 'nem volt túlságosan száraz, a magyarok nem nagyon szeretik az ilyen száraz koktélt'. (Egyébként száraz volt, és épp így volt nagyon jó.)
Jó volt semmit csinálni és belefáradni abba, hogy egész nap csak ettünk, fürödtünk és úrizáltunk.
Jó volt, bár kissé különös, a Balatonfelvidék megannyi kis faluját viszontlátni. Hihetelen is volt, ahogy áthaladtunk a sok kis kísértetvároson.

Például voltunk Ábrahámhegyen is, ahol még a Fapók sem volt otthon:



De az is jó volt, hogy reggelente az ablakból lehetett csodálni a napfelkeltét és gőzölgő tó különös látványát.



Persze azért picit félelmetes is volt a tizenegyediken lakni, és kicsit elő is jött a tériszonyom.



De annyi baj legyen. Még ez sem tudta elrontani.:o)