A legszünetebb hossz

Sokan panaszkodtak az előző poszt szünetmentes nyomasztó hatására, hát legyen az ő akaratuk szerint és írok új poszt.:o)

Először is egy tisztázandó kérdés: Balázsnál lakom, lassan több mint negyedéve, és ugyan minden nap beszélek a szüleimmel, de kb kéthetente járok csak 'haza'.
Folyamatosan zavarba jövök, hogy hogyan különböztessem meg az itthont meg az otthont, és miközben törekszem a megkülönböztetésre, folyamatosan belegabalyodok ebbe a gondolatba.
Rákoshegy/Keresztúr (Rettenetes) a hazám, az otthonom, ott élek, lélegzek, külvárosi gyerek vagyok és az is maradok, a várost is csak a külvárosiak szemszögéből bírom látni.
Ugyanakkor Kelenföld meg az új othonom, itt élek, lélegzek, itt is külvárosi gyerek maradok (bár kicsit kevésbé).

Az elmúlt hónapban számos dolog történt, de a blogírás szempontjából talán a legfontosabb az, hogy itthon az egy főre jutó számítógépek aránya megduplázódott, ami alkalmat teremt arra, hogy gyakrabban netezzek és írjak blogt.:o)

Szerda alkalmából jött Peti, aki telepített mindent, amit kellett és megpróbált meggyőzni, hogy az új merevlemezen feltétlenül kell egy kis helyet teremteni egy linux számára, hosszas győzködés után viszont végül nem lett linuxunk.

Csütörtökön Bercikét orvoshoz kellett vinni. Nem, nem beteg, ne aggódjatok. Csupán évi rendszerességű orvosi vizsgálat, egy kis vérnyomásmérés, terheléses ekg meg ilyesmik... Aszondta a doktorbácsi, hogy minden rendben, bár Bercikének több testmozgás kell és vitamint is szedhetne.

Miközben Bercike a vizsgálaton volt, Apuval eltöltöttük az időt és közben döbbentem rá, hogy olyan korán van, hogy még a közlekedési táblák is alszanak...