villámrománc

Szombaton Bikkfával és barátjával, azazhogy Stenttel és barátjával. Szóval velük, kettejükkel... voltunk az állatkertben, ahol a szép idő és a sok kedves állatka ellenére nagyon szomorú dolgok is történtek.

Zsiráfot etetni tilos! Mondta egy állatkerti önkéntes, aki sűrűn rászólt a látogatókra, akik viszont nem örültek a hírnek. Hisz mi lehet a zsiráfetetésnél jobb dolog a világon.:,o(
Ezen elszomorodtunk.



De szerencsére etettünk elefánt, ami szintén jó. Persze nem zsiráf, de azért az elefánt is szeretjük.
A fent említett blogtulajdonos lurkókkal eltöltöttünk majd 7 órát és közben picit ismerkedtünk, meg szurkapiszkálódtunk, meg jól kifáradtunk.

---

Ma úgy alakult, hogy munka után sétáltam egyet. Kezemben egy mekdönciből származó papírpohárnyi cappucinoval meneteltem a Dunaparton, és elmentem egy villamos mellett.
Ahogy elhaladtam, az éppen a megállóban leledző sárga jármű vezetője rámcsilingelt. Nem nagyot, csak picit. Megfordultam és megállapítottam, hogy közel-távol én vagyok az egyetlen, akinek a csilingelés szólt, mégsem szolgáltam rá szabálytalanság elkövetésével.
Az agyamon rögtön átfutott egy másik verzió. Mi van, ha a vezetőnek tetszem és csak fel akarta hívni a figyelmet magára.

Hmm.. érdekes ötlet, mindenesetre bevárom a zebránál.

A villamos jött, a vezető, pedig széles mosollyal adta tudtomra, hogy a második verzió bizonyult helyesnek. (No meg a vezető.)

:o)