polárbatár

Az elmúlt napokban hihetetlen élettapasztalattal gazdagodtam. Megtudtam, hogy milyen a mekdöncis sajtburger hidegen (hát elég szar).

Szintén kiderült, hogy a pontosan ugyanolyan vonalon haladó 49-es és 47-es villamosok közül az előbbi egy perccel korábban ér a Gellért-térre, menetrendszerint!

Megtudtam, hogy a munkahelyem egyik lépcsőházában napokig terjedő dögszag valóban egy oszladozó tetem miatt van. Volt aki még kövér kukacokat is látott mászni az álmennyezet alól, ahol a néhai élőlény kimúlt.

No meg azt is, hogy a futás kifejezetten romboló, ha fullaszt.:o) Fitnesszelni köll helyette...

---

Viszont.

Eldőlt, hogy megyünk nyaralni és ez nagyon-nagyon jó, ugyanis repülni is fogunk, meg tengerpartni is, amit még egyikünk sem csinált soha ezelőtt.
Coming outoltam egy kolleginának, aki meg se lepődött és jól fogadta.
És találkoztam Steoval is, akinek a vízvezetékszerelője nem egy szépség.

Szóval az élet halad, csak néha az az érzésem, hogy nem velem, hanem mellettem el.

Valószínűleg fel kellene állnom abból a kényelmes/tlen tespedtségből, amiben üldögélek egy jó pár hónapja, összeillesztgetni-rendezgetni életem tereit és néhány megszokott bútordarabot kicsit arrábbtenni.