csütörtök, április 12, 2007

fejbecsapósnéni

Felmondtam tegnapelőtt. Megyek máshová.
Azóta a nagy zöld bankban kaptam hideget-meleget, mindent. Hideget főként a hierarchia vertikumából, meleget pedig a horizontjából. (uhh, gyk főnökök, kollégák)

Meglehetősen elfáradtam az elmúl két napban, nyomás alatt vagyok, kicsit elegem van abból, hogy főbűnösként vagy gyerekgyilkosként nézzenek rám, pusztán azért, mert másképp képzelem el a jövőmet, mint ők.

Szóval elkámpicsorodtam. Reggel, amikor a munkába jöttem (mert még 1 hónap a felmondási idő) ilyen búslakodva-szomorkásan álltam a villamosmegállóban. Lehajtott fej, világfájdalom, arcra kiülő félelem, megfáradtság. Odajött hozzám egy hajléktalan néni. Nehezen formálta a szavakat, de kedvesen nézett. Nem néztem rá, nem akartam most a szokásos "adjak pénzt, nincs" vagy "adjak pénzt, tessék" szituációba kerülni.

Ezt valszeg ő is látta.
Megkérdezte, hogy tanulok-e.
Mondtam, hogy nem.
Megkérdezte, hogy dolgozok-e.
Mondtam, hogy igen.
Erre azt mondta, hogy addig örüljek, amíg van munkám.

És itt szimpla katarzis.

Egyrészt empátiát kapok egy nénitől, aki kb annyiból él egy nap, amennyiből én a kávézásomat finanszírozom.
Másrészt meg, tényleg. Mi a szart búslakodom, hiszen van állásom, családom, tető a fejem felett, álmaim, barátaim, életem és pillanatnyilag még azt is elhiszem, hogy hitem.

Persze a rossz érzéseimet nem kell bagatellizálnom, de azt hiszem, hogy ez a néni valami alapvetően kijózanító lelki fejbecsapást adott ma nekem, amiért csak hálás lehetek.

Szóval így...

3 Comments:

Anonymous Névtelen said...

nagyon kellett neked az a néni. csupa változás van az életedben, amiért nagyon hálásnak kell lenned, mert gondodat viselik :) te meg lógatod az orrod..
vajon hogy milyen érzés lenne neked, ha egy nagy ajándékot adsz valakinek, akit szeretsz, és ő ugyan örül is, de főleg inkább azon aggódik, hogy a többiek irigykedbnek az ő nagy ajándékára, és tulajdonképpen jajmilyenrosszis ez...
most ne a hülye főnökökkel törődj, hanem legyél boldog, hogy ajándékot kaptál.. örülj neki MOST. bocs, h ezeket most mondom, csak a múltkor a saját lelkemet szálaztam szét, ezért nem tudtam rád eléggé figyelni :)

11:33 de.  
Blogger gabor said...

Szia Tamás!

Egyfelől szomorú vagyok, hogy otthagyod az állásod. Másfelől viszont örülök, hisz nyilván okkal hagyod ott, abban a reményben, hogy máshol jobb lesz.

Gábor

8:58 du.  
Anonymous Névtelen said...

az ilyen bejegyzések törlik el azon bűnödet, hogy ritkán osztod meg itt magad...

10:36 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home

Powered by Blogger

Site Meter

Alanti fontos linkek

Birtalanok

Balázs blogja

Bikkfa blogja

T§aba blogja

Endogenopiat blogja

Gábor blogja

Peti bétatesztreviewos oldala

Lark's Mindcircus

Րzen

Olyan vagyok, mint

Steo blogja

U