egy esernyő alatt

Történt ugyanis, hogy egyik este nagy érzelmi fellángolás és egy kisebb eső közepette hazasétáltunk Balázzsal egy esernyő alatt a Kosztolányiról.
Az érzelmi fellángolásomnak nyomatékot adva bele is karoltam Balázsba, aki nem tiltakozott, hiszen a lángok őt is csapkodták.
"Két fiú egy esernyő alatt, biztos azét karolnak egymásba, mert nem akarnak megázni..." legalábbis reméltem, hogy kb ezt gondolhatják a velünk szembejövő emberek.
Persze gyorsan letettem erről a gondolatról, hiszen kis hazánkban a férfi inkább megázik teljesen, mintsemhogy belekaroljon egy másikba.
Aztán igyekeztem szememet lesütni, ha valaki szembejött, miközben folyamatosan attól féltem, hogy valaki be fog szólni valamit vagy akár tettleg is bántani fognak.
Így hát inkább még szorosabban fogtam Balázs karját.
Aztán meg arra gondoltam, hogy a 'kurvaéletbe', miért van az, hogy belekarolok abba, akit szeretek és attól kell rettegjek, hogy valaki beszól.
Miért van az, hogy amikor én belekarolok a párom karjába, akkor azzal családokat teszek tönkre, provokálok és úgy általában a társadalmat a pokolba taszítom?
Pedig csak szeretem, és olyan jó volt belékarolni...