25=25, se több, se kevesebb

Azt hiszem, hogy lassan újra elkezdek blogot írni. Egész egyszerű okom van rá: hiányzik.
A blog ugyanis úgy tűnik, hogy egy olyan eszköz amely segíti rendszerezni a gondolataimat, segít megküzdeni a problémáimmal és nem utolsósorban segít kommunikálni a környezetemmel. És nyilván még sok egyéb, hasznos funkciója van, de most csak ezek jutottak eszembe.

Majdnem egy hónapja az történt, hogy 25 éves lettem.
Valódi tragédia volt számomra annak a végigondolása, hogy már nem leszek gyerekzseni, élete főművét 17 évesen megíró matematikus és filozófus, hosszútávfutó és judo-világbajnok.
Persze nem önmagában ezek el nem érése volt az, ami rosszul érintett, hanem az, hogy szembesültem az idő múlásával, szembesültem azzal, hogy én sem vagyok kivétel ebből a szempontból, én is megöregszem, nekem is lesznek mély ráncaim, kopaszodni fogok és a mai fiatalok nem fogják érteni, hogy miről beszélek, viszont cserébe legalább majd egyszer bekerülhetek a hülye vénember dobozba.

Nyilván nem arról van szó, hogy ez 3 éven belül fog bekövetkezni, nem arról van szó, hogy már végleg eljárt felettem az idő, csak arról, hogy felettem is jár és mások felett is. Eddig erről mintha nem is lettem volna hajlandó tudomást venni.

Aztán persze azt is beláttam, hogy ezzel szembesülnöm kellett egyszer, és még ki tudja hányszor fogok a múlandósággal szembesülni. Mindössze arról van szó, hogy egy misztikus számot elértem. Misztikus, mint a 14, a 18, a 30, a 40, az 55 mega 70 például.
Misztikus azért, mert misztikussá tettem saját magam számára, és mert ez egy kiválóan misztifikálható szám, ahogyan arra már sokan rájöttek. Pl. egy évszázad negyede, meg 5*5, meg négyzetszám, meg ez az első olyan szám, amely már közelebb van a 30-hoz mint a 20-hoz stb-stb.

Ugyanakkor semmi más nem indokolja, hogy a születésemet követő 9131. napon szembesüljek a múlandóságommal. Tehetem előbb is, később is, sőt megtehetem azt is, hogy nem veszek tudomást a múlandóságomról.
Mégis úgy tűnik, hogy nem baj, hogy 25 éves lettem. Ez van, nem tehetek ellene semmit, viszont nem is akarok ellene semmit tenni. Eddigi éveimben tudtam boldog lenni, nem mondhatom, hogy 5 évesen boldogabb lettem volna vagy épp 20 évesen. Szóval a "boldognak lenni" képessége bennem van, életkortól, mapoktól, évektől, misztikus számoktól függetlenül.