Identity
Az élet a világmindenség meg minden kérdése most egészen aktuális az életemben.
Eddigi életem során kellett sok döntést hoznom, de a mostani döntésimhez fel kell nőnöm egy kicsit végre.
Nem tehetek úgy, mintha csak másokon, a körülményeken vagy épp véletleneken múlna az, hogy mivel töltöm életem túlnyomó részét.
Elhatároztam hát végre, hogy pszichológus leszek. Pszichológus, aki terápiával foglalkozik. Látszólag, immáron ötödéves pszichológushallgatóként kicsit megkésett elhatározás, de valójában nagyon sok kétely és kompetenciaprobléma részleges vagy egészleges áthidalása során, valódi munkával jutottam erre a döntésre.
(Persze azért leírom ide is, hogy le legyen írva és én is elhiggyem a döntésemet.)
Az egész hogyanja még kicsit persze kérdéses, kellenek hozzá tárgyi, anyagi, emberi erőforrások is. De ezek kitalálása talán már nem lesz annyira nehézkes, mint a döntés meghozatala. Munka persze lesz vele bőven. De legalább most végre a saját döntésemnek érzem a fentit és a saját utam járásának ítélem a következményeit.
Mókás eközben, hogy sokan voltak/vannak a környezetemben, akik végig tudták vagy tudni vélték, hogy pszichológus szeretnék lenni, de számomra egész a mostani keddig valódi kérdés volt ez.
Nehéz ugyanis több különböző, és annyi éven át stabil identitást/identitásrészt egyszerűen feladni, ha nincs más helyettük. Nehéz kimondani magamról, hogy már nem vagyok közgazdász, adatbányász, statisztikus, tanácsadó, elemző és ilyenek, amelyekkel 6 éven keresztül definiáltam magam.
Cserébe viszont kicsit kialakulatlan, de már körvonalazódó a pszichológus identitásom. Ez részben 6 éves krízisintervenciós munkámból, részben nemrég megszerzett autogén tréneri címemből, részben 4 év pszichológia szakból, részben integratív hipnoterapeuta jelöltségemből, részben pedig a több-kevesebb ideje hozzám járó kliensekkel kapcsolatos interakcióimból táplálkozik.
Eléggé széttöredezett ez még így, de látok rá esélyt, hogy valami egésszé összeálljon. Valamivé, amit jelenleg még nem látok tisztán, de az alapjai szilárdak.
Hát így vagyok mostanában, széttörve, de összerakódó félben. Kételyekkel, döntési helyzetekkel, de a megoldás szándékával és az esetleges rossz döntések felvállalásával is.
Eddigi életem során kellett sok döntést hoznom, de a mostani döntésimhez fel kell nőnöm egy kicsit végre.
Nem tehetek úgy, mintha csak másokon, a körülményeken vagy épp véletleneken múlna az, hogy mivel töltöm életem túlnyomó részét.
Elhatároztam hát végre, hogy pszichológus leszek. Pszichológus, aki terápiával foglalkozik. Látszólag, immáron ötödéves pszichológushallgatóként kicsit megkésett elhatározás, de valójában nagyon sok kétely és kompetenciaprobléma részleges vagy egészleges áthidalása során, valódi munkával jutottam erre a döntésre.
(Persze azért leírom ide is, hogy le legyen írva és én is elhiggyem a döntésemet.)
Az egész hogyanja még kicsit persze kérdéses, kellenek hozzá tárgyi, anyagi, emberi erőforrások is. De ezek kitalálása talán már nem lesz annyira nehézkes, mint a döntés meghozatala. Munka persze lesz vele bőven. De legalább most végre a saját döntésemnek érzem a fentit és a saját utam járásának ítélem a következményeit.
Mókás eközben, hogy sokan voltak/vannak a környezetemben, akik végig tudták vagy tudni vélték, hogy pszichológus szeretnék lenni, de számomra egész a mostani keddig valódi kérdés volt ez.
Nehéz ugyanis több különböző, és annyi éven át stabil identitást/identitásrészt egyszerűen feladni, ha nincs más helyettük. Nehéz kimondani magamról, hogy már nem vagyok közgazdász, adatbányász, statisztikus, tanácsadó, elemző és ilyenek, amelyekkel 6 éven keresztül definiáltam magam.
Cserébe viszont kicsit kialakulatlan, de már körvonalazódó a pszichológus identitásom. Ez részben 6 éves krízisintervenciós munkámból, részben nemrég megszerzett autogén tréneri címemből, részben 4 év pszichológia szakból, részben integratív hipnoterapeuta jelöltségemből, részben pedig a több-kevesebb ideje hozzám járó kliensekkel kapcsolatos interakcióimból táplálkozik.
Eléggé széttöredezett ez még így, de látok rá esélyt, hogy valami egésszé összeálljon. Valamivé, amit jelenleg még nem látok tisztán, de az alapjai szilárdak.
Hát így vagyok mostanában, széttörve, de összerakódó félben. Kételyekkel, döntési helyzetekkel, de a megoldás szándékával és az esetleges rossz döntések felvállalásával is.
posted by kicsijosh at 2:51 du.
4 Comments:
Legyen lájk gomb, hogy megnyomhassam! :)
Olyan jók ezek a kapaszkodók, akkor is, ha nem vagyunk egészen azonosak egyik szerepünkkel sem. Én látom benned a pszichológust. ;)
Azért az megnyugtató, hogy nem kizárólag papírokra alapul az identitásod (címek, diplomák stb.). De miért kellene egyéb identitásokat letenni? A pszichológus-lét annyira kiszorít mindent?
Steo elismerően csettintett!
Megjegyzés küldése
<< Home